You are here

Forradalmak karnyújtásnyira

Pár hónapja botránkoztunk meg egy haverommal Szabadkán a Đinđić-téren. Na nem a téren magán, azon már túl vagyunk. Beindítottak egy okostelefonos boltot. Először nem értettem, hogy mi a megbotránkozás tárgya, a haverom egyébként is szeret eleve megbotránkozva lenni, de aztán kifejtette: Nem elég, hogy nincs rendesen megoldva sok helyen a víz meg a fűtés meg ezer dolog a városban, nekünk pont ilyen smartkütyü boltok kellenek.


 


Nem álltunk neki vitázni, siettünk, mindenki a maga dolgára, de azóta belegondoltam jobban. Igaz, hogy tényleg vannak olyan részei a városnak, ahol az ivóvíz kérdése nincs megoldva, de azért az mégiscsak jó, hogy a kommunikáció újabb forradalmának eszközei itt vannak már. Egy intuitívebb, ugyanakkor mérföldekkel komplexebb, a hálózat világától elidegeníthetetlen kommunikációs eszköz mindenképp jó hatással lehet az emberre. Azóta nyílt még egy mobilkütyü bolt a korzón, szaporodnak most, mint a bankok. Én ennek végül is örülök, ha esetleg lenne bennük egy kis élet, mint itt, akkor azért az jobb lenne, mert így inkább csak a kirakat marad. Szóval nekem ezek a kommunikációs eszközök mindig is egy fejlődő világ szimbólumaként ragyogtak.

A múlt héten úgy alakult, hogy be kellett néznem ebbe a kütyüboltba, kellett szereznem egy fóliát, ami véd a karcolásoktól. Nem nagy valami egyébként, egy sima átlátszó vékony filc méretre szabva. Oda tartva látom, hogy újra fel van ásva az egész tér. Nem értettem.

Minek ásnak már megint, nem elég, hogy az egész vasrács plató mintha a befejezetlen építkezéseknek lenne a szimbóluma? Vagy a néha működő lámpácskák mintha csak a város döcögős hangulatát idéznék? Hagyják már úgy, ezen csak rontani lehet! Na, de serényen folyt a renoválás, fejlesztés vagy nem tudom mi. Bementem a boltba, mondom, hogy ezmegez kell. Hm.. gondolkoznak. az nincs. Fönn a falon egy led tv figyel, pörögnek rajta különböző áruk. Mondom:

-  oda nem lehetne valahogy betáplálni amit keresek, hátha megrendelhetnénk.

-  Hát, azt nem.

Aztán kérdezem:

-  hogy akkor az van csak,amit itt látok a falon kitéve meg a polcokon.

-  Hát, az. 

Elég hülyén éreztem magam. Egyszerűen nem értem, hogy mindaz a sok filléres apróság, amit megrendelhetsz a neten, itthon hogy nem elérhető. Az még rendben is van, hogy ide alig szállítanak, vagy nem tudsz könnyen fizetni a neten, de az, hogy egy boltba bemegyek, ahol elvileg ezzel foglalkoznak és ott abszolút nem lehet, na, az meglepett.

Nagyon szimbolikusnak éreztem a jelenetet, itt vagyok a Đinđić téren, szedik szét az illetékesek, itt vannak a fejlődő világ eszközei egy karnyújtásnyira tőlem, mégsem juthatok hozzá semmihez. 
Otthon felidéztem egy videót, be is linkelem ide, legyen ez egy kis megemlékezés és hangulatelőkészítő a magyar forradalom ünnepére.