You are here

A köztársasági képviselőház Emberjogi, kisebbségügyi és nemi egyenjogúsággal foglalkozó bizottságának tagjai két hete fogadták az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének Tanácsadó Bizottságát. Érdekes módon ezen, a köztársasági parlamentben folytatott megbeszélésen csupán a kisebbségi bizottsági tagok vettek részt, köztük jómagam is.

A bizottság elnöke nyomatékosította az ország azon törekvését, hogy tiszteletben tartsa az emberi és kisebbségi jogokat, hogy a törvényhozás terén elvégzett munka kielégítő, és, hogy Szerbia becikkelyezett szinte minden egyezményt, amely a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására vonatkozik.

Jómagam arra hívtam fel az Európa Tanács bizottságának a figyelmét, hogy bár a kisebbségvédelmet szolgáló jogi keret megfelel az elvárásoknak, az alkalmazással már vannak gondok, s ezen a téren javulásra lenne szükség. Hangsúlyoztam, hogy a gyakorlatban nem valósul meg a lakosság nemzeti összetételének megfelelő részarányos foglalkoztatás, s ennek elérése érdekében további lépésekre lenne szükség.

Felmerült az a probléma is, hogy a jelenlegi szerb kormánynak nincs kisebbségügyi minisztériuma. Azon véleményemnek adtam hangot, hogy egy olyan rendszernek, gyakorlatnak a kialakítására lenne szükség, amely lehetővé tenné, hogy ne a kormányváltástól függjön az, hogy létezik-e ez a tárca vagy sem.

A nemzeti tanácsok munkáját a megbeszélésen a legtöbben pozitívan ítélték meg, de szó esett a működésükről szóló jogszabály kilátásba helyezett módosításáról is. A médiaprivatizáció kérdésében arról beszéltem, hogy a többségi nemzet továbbra sem tanúsít kellő megértést a kisebbségek félelmei iránt, nem foglalkozik eleget ezzel a kérdéssel. Továbbá, ismertettem az Európa Tanács küldöttségével a nemzeti tanácsok hatásköreit a hivatalos nyelvhasználati szabályozások terén. Többszörösen kiemeltem, hogy a közigazgatásban nagyon kevesen és igen ritkán élnek azzal a jogukkal, hogy anyanyelvükön beszéljenek, s ugyanez a helyzet a bíróságokon is.

A nemzeti kisebbségek tagjainak Szerbiában az Alkotmány által szavatolt általános jogaik mellett, egyéb egyéni és kollektív jogaik is biztosítottak. Szerbia Alkotmánya széleskörű kisebbségi jogokat tartalmaz, például a gyülekezésre való jogot, a külföldön élő nemzettársaikkal történő együttműködésre való jogot, a szimbólumok használatára való jogot, az erőszakos aszimiláció tilalmát, a hivatalos nyelvhasználatra való jogot; továbbá, tilos a lakosság nemzeti összetételének mesterséges megváltoztatása azokon a területeken ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók hagyományosan és nagyobb számban élnek, a nemzeti kisebbségek számára pedig biztosítva kell, hogy legyen arányos részvételük a tartományi, illetve azon városi és községi képviselő testületekben, amelyekben a lakosság összetétele vegyes stb.

A szerbiai jogszabályokkal összhangban azokban az önkormányzatokban, amelyekben az utolsó népszámlálás adatai szerint a lakosság 15%-a valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, az adott kisebbség nyelvét kötelesek bevezetni a hivatalos használatba.

A nemzeti tanácsok hatáskörei, a megválasztásuk és pénzelésük módja, tehát a nemzeti kisebbségek jogainak javítását és védelmét célzó teljes jogi keret Szerbiában 2009. óta biztosított, ugyanis abban az évben került elfogadásra a Nemzeti tanácsokról szóló törvény.

Annak ellenére, hogy igen fejlettek, az anyanyelven történő oktatást biztosító jogszabályok nem mindig alkalmazhatóak a gyakorlatban, általában a tanár- vagy a tankönyvhiány miatt. Mindenesetre, az iskolák hálózatának ésszerűsítése alkalmával továbbra is hitelesen kell védenünk a nemzeti kisebbségek jogait, elsősorban az anyanyelvű oktatásra való jogot.

Fel kelleni hívni az összlakosság figyelmét a nemzeti kisebbségek jelenlétére a társadalomban, illetve a jogaikra, valamint megtenni a konkrét lépéseket a nemzeti kisebbségek döntéshozatalban való részvételének biztosítására és a részarányos foglalkoztatásukra a közigazgatásban és a bíróságokon. Nélkülözhetetlen a nemzeti kisebbségek képviselőinek bekapcsolása azon döntések meghozatalának folyamatába, amelyek közvetlenül érintik őket.

Végül azzal zártam, hogy a nemzeti kisebbségek nem csupán folklórelemek, hanem a társadalom szerves részei, s ekképp kellene rájuk tekinteni.