You are here

Aki ismer, az tudja, hogy imádom Agatha Christie-t, és imádom Hercule Poirot-t. Már csak emiatt is érdekes volt számomra a brüsszeli utazás. Ellátogathattam a képzelt belga detektív hazájába. A Poirot utáni kutatásom azonban egy Hercule nevet viselő sörben kimerült.    

Természetesen nem csak Poirot-t kerestem Brüsszelben. Az első napomon például az Európai Parlament épületét, majd még pár napig az irodát az épületen belül. De rájöttem, ha kétszer eltévedek, harmadszor már nem fogok.

Aztán rájöttem arra is, hogy nem mindig mérvadó az első benyomás. Legalábbis Brüsszel esetében biztos nem. Az első pár nap negatív képe gyorsan szertefoszlott, és könnyen előjött a város pozitív, vidám és gyönyörű oldala még esőben és szélben is. A múlt és a jelen, a régi és az új, a macskaköves utcák, üvegépületek és hatalmas szobrok ötvözete, az isteni belga sörök, a csokoládék, a különféle ételek. Mindez egy jelentős múlttal rendelkező országról mesél.

Ittlétem alatt nem sok minden történt az EP-ben. Habár még csak február vége, március eleje volt, úgy tűnt, már mindenki a májusi választásokra összpontosít. Ennek ellenére részt vehettem néhány ülésen, és így sikerült elérnem a célt, ami miatt jöttem: betekintést nyerhettem az Európai Parlament működésébe.

Televíziós és rádiós szerkesztőként sokszor azzal a akadállyal szembesülök otthon, Vajdaságban, amikor európai uniós témákról számolunk be, hogy igazából sokszor mi sem látjuk át teljesen ennek a hatalmas gépezetnek a működését, így nehezen tudjuk közelebb hozni a nézőkhöz, hallgatókhoz, olvasókhoz. Az itt töltött egy hónapnyi idő nem volt sok, de remélem elég lesz arra, hogy a jövőben világosabb képet nyújtsunk az EU-ról, az Európai Parlamentről és annak működéséről, arról, hogy valójában miért is fontos ez az intézmény a vajdasági magyarok számára, és miért olyan elengedhetetlenül fontos az, hogy vajdasági magyar személy is legyen az EP-képviselők soraiban. 

Négyhetes gyakornokságom alatt láthattam azt, hogyan zajlik egy kicsi, ám annál jelentősebb kiállítás megszervezése, mennyi aprólékos munka van a háttérben, és végül hogyan kerül minden darab a helyére. Láttam, mennyire izgatott volt mindenki a kiállítás miatt, amely végül hatalmas és osztatlan sikert aratott. A vajdasági magyarok történelmi és kulturális öröksége című tárlatra sokan voltak kíváncsiak, vajdaságiak, magyarországiak, helyiek, EP-képviselők. Megtelt a brüsszeli Balassi Intézet, és az összes megjelent valóban nagy érdeklődést mutatott a vajdasági magyar értékek iránt.

És láttam azt, ahogyan Attila, Gábor és Ábel nap, mint nap csendben, nyugodtan és olyan profizmussal segítik Deli Andor képviselő munkáját, hogy arra gondoltam, ha mindenhol így mennének a dolgok, a világon soha, sehol, semmilyen fennakadás nem lenne.

Köszönöm Deli Andor képviselőnek és munkatársainak a lehetőséget, hogy Brüsszelben és az EP-ben lehettem egy hónapig, és köszönöm azt, hogy olyan közvetlenek és segítőkészek voltak. Akármennyire is idegen volt az ország, ahova jöttem, az Európai Parlament kilencedik emeletén otthon voltam.

Vadlövő Gabriella

2019. március 14., Brüsszel