You are here

Életemben először léptem határt vízen. Szegedről indultunk, s Magyarkanizsán kötöttünk ki. Nem túl sűrűn hallani ilyesmiről, s ez a mai alkalom is egy promóciós, próbaút volt. A szervezőknek viszont, nagyon helyesen, az a céljuk, hogy egyre több ilyen utazást valósítsanak meg, minél több utassal, turistával. Hiszen a Tisza az a folyó, amely nem elválaszt, sokkal inkább összeköt bennünket, ha szabad Nyilas polgármester úr szavait kölcsön vennem.

Az utazás felemelő érzés volt, nem is csoda, hiszen a kanyargó folyó, pont ezen a szakaszon, Szegedtől lefelé a legszebb. Szélesebb a meder, s rengeteg zöld öleli mindkét partot. Kiépítettebb is ez a partszakasz, mondják azok, akik széltében – hosszában ismerik a folyót. Igazi nyugtató érzés az utazó számára a tájon pihentetheti a szemét.

Az már kevésbé megnyugtató, hogy a határátlépéshez szükséges útlevélkezelés és vámellenőrzés igen sok időt vesz el, késve is indulunk. S mint később kiderült, a visszaindulás is igen feszes időponthoz kötött, mivel nem működik állandó határátkelő, így Horgosról kell kihívni a határőröket. A turista nem szereti a rohanást és a feszültséget, ha pihenni akar. Gyorsan leszögezhetjük, hogy az utasforgalmat egy állandó határátkelő létesítése tudná növelni. Azt hiszem pont erre valók a határon átnyúló projektek.

Az állandó határátkelő működtetését a nagyobb forgalom, a több határátlépés tudja indokolni, az meg erősen összefügg azzal, hogy milyen a vízi közlekedés szabályozása. Jelen pillanatban a Tisza hajózhatóságát Magyarország és Szerbia közötti államközi megállapodás szabályozza. Eszerint a magyar és szerb zászlók alatt közlekedő hajók szabadon, a nemzetközi hajók viszont csak külön engedélyek kiváltásával és illetékek megfizettetése mellett hajózhatnak rajta. Ebből egyenesen következik, hogy a személyforgalom, de ettől talán még inkább az áruforgalom is elkerüli a Tiszát.

Megoldás pedig létezik, állítjuk ezt közösen, mi a közlekedéssel és turizmussal is megbízott tartományi titkárság és a tiszamenti önkormányzatok vezetői. A Száva, mint ahogyan a Tisza sem, nem nemzetközi folyó, ellenben az előző egy szakaszán Szerbia engedélyezte a hajózást a nemzetközi vízi járművek számára, külön megpróbáltatások nélkül.

Az utóbbinál nem. Pedig a Tisza esetében ez sokkal indokoltabb lenne. Egyrészt a mi kanyargó folyónk a Duna egyik legjelentősebb mellékfolyója, másrész egész Szerbia és majdnem egész Magyarország területén, az év több mint háromszáz napján hajózható. A Száva esetén ez a szám jó, ha eléri a kétszázas határt.

A Dunáról azt szoktuk mondani, hogy Európa „főutcája”, hiszen nagy jelentőséggel bír az egész kontinens számára, fontos kapocs, összekötő erő. Hasonló jelentősége van a Tiszának a mi régiónk, Vajdaság számára, hiszen a Dunával együtt bekapcsolhatna bennünket egész Európa körforgásába, ha engednék neki. Ha Belgrádban nem tennének különbséget folyó és folyó között. Egy egész régió gazdasági fejlődését visszafogva ezzel. Az ember szeretné azt hinni, hogy nem szándékosan…

A tartomány és a tiszamenti önkormányzatok kezdeményezése, tehát gazdasági és idegenforgalmi szempontból is fontos. A vízen történő árúszáll1tás a leg költséghatékonyabb. Elődeink rengeteg szerémségi bort szállítottak el egészen Krakkóig, de ugyanígy a Maroson keresztül igen sok fa érkezett tájainkra.

A Tisza kitűnő lehetőséget kínál számunkra, hogy rajta keresztül turistákat vonzzunk Vajdaságba, akiknek megmutathatjuk értékeinket, a vajdasági nemzeti konyhákat, egyre inkább visszatérő borainkat, egyre sokasodó rendezvényeinket, sokszínű kultúránkat, szép tájainkat, az öreg kontinensen egyedülállóan virágzó folyónkat.

Azért dolgozunk, s abban bízunk, hogy a közösségi érdeket szem előtt tartva szót lehet érteni, meg lehet értetni, el lehet fogadtatni, hogy ennek a régiónak nagyon fontos, hogy bekapcsolódhasson a nemzetközi vérkeringésbe, a Tiszán keresztül is. S ha így lesz, akkor talán nem csak a nótából ismert mandulafa fog a Tisza partján virágozni…