You are here

A PPP lehet működőképes rendszer és lehet melléfogás, attól függ, hogy kik azok, akik a köz- és magánszférából vállalják az együttműködést: mennyire komolyak, tőkeerősek, nyitottak, becsületesek… Nem az egyetlen dolog, ami tőlünk picit nyugatabbra teljesen elfogadott, és működőképes rendszer, Közép-Európában pedig vegyes tapasztalatot jelent az alkalmazása.

A címben jelzett három P az angol elnevezésből ered: public private partnership, magyarul a közszféra és a magánszféra együttműködését takarja.

Az Európai Unióban teljesen elfogadott, s normálisnak számít, hogy ott ahol közérdek áll fenn, a magántőke is megtalálja az érdekét, anélkül hogy a közérdek sérülne, sőt sokkal inkább segíti annak megvalósulását.

Ha abból indulunk ki, hogy mennyi visszaélés terheli a mai szerbiai valóságot, akkor talán érthető az óvatosság. Viszont ha abból indulunk ki, hogy mennyi megoldatlan feladat, felújításra váró létesítmény, útszakasz, vasútvonal, kikötő van az országunkban, s az államnak egyszerűen nincs rá pénze, akkor viszont érthetetlen, hogy miért nem teszünk meg mindent, hogy alternatív lehetőségként bevonjuk a magántőkét a feladatok megoldásába.

A VMSZ programját is képviselve a tartományi gazdasági titkárságon belül, azt mondhatom, hogy amellett vagyunk, hogy a magántőke bevonásával, az állami szektor közreműködésével oldjunk meg a közösség szempontjából fontos problémákat.

Ezt az együttműködési lehetőséget állítsuk a gazdaság fejlesztésének szolgálatába. Egy példa: a tartományi kormány, Újvidék város, Beocsin község és az ott működő vállalatok többsége aláírásával erősítette meg, hogy fontosnak tartják és részesei kívánnak lenni a Pétervárad és Beocsin közötti, mintegy 8-9 kilométernyi vasútvonal  felújításának.

Érdekes ezen a példán keresztül megnézni, hogyan is találkoznak az érdekek. A vállalkozók számára fontos, hogy olcsóbban tudják megoldani a szállítást. Mindkét irányba, azaz a nyersanyagot a gyárba, s a készterméket a fogyasztó felé. A közúti áruszállítás a lehető legdrágább megoldás, hiszen a termék végső árának kialakulásában kb. 30 %-kal vesz részt, míg a vasúti áruszállításnál ez az arány kb. 14 %. A projekt megvalósulásával jelentős megtakarításokat érhetnek el.

A beocsini község és Újvidék abban érdekeltek, hogy javuljon az összeköttetés közöttük, hiszen nagyon sokan utaznak a városba tanulni és dolgozni. Ráadásul, ha a gazdasági kihasználás mellett újraindulhat a személyszállítás is, akkor a községnek kb. az eddigi költségek egyharmadát kell majd a diákok utaztatására fordítani, azaz itt is jelentős megtakarításokra lehet számítani.

Számunkra, tartományi kormány számára is fontos ez a projekt, hiszen ha az áruszállítás a közútról átterelődik a vasútra, akkor egyúttal növekszik a közlekedés biztonság is, hiszen kevesebb tehergépkocsi járja majd az útjainkat, ugyanakkor meghosszabbodik az utak élettartama, kevesebbet és ritkábban kell költeni a karbantartásra, ami így is nagy gondokat okoz mindannyiunknak, s nem utolsó sorban csökken a környezetszennyezés is, kevesebb szennyezés éri a Fruska Gora nemzeti parkot.

A közös érdek tehát egyértelműen jelen van, még a vasutat kell megnyerni a projekthez, akik szóban már biztosítottak bennünket a támogatásukról. Ha az erőfeszítéseinket siker koronázza, akkor nem csak egy fontos ügyet oldunk meg, hanem egy példaértékű projektet valósítunk meg, ami ezen túl hivatkozási alapként szolgálhat.

Hogy ez a lehetőség, a közszféra és magánszféra együttműködése a gazdasági fejlődést szolgálja és ne a napi politikai poénszerzés tárgya legyen.