You are here

A szerbiai képviselőház a múlt héten folytatta az öt oktatási törvényjavaslatról szóló részletes vitát. A Vajdasági Magyar Szövetség négy javaslatra nyújtott be módosítási indítványt. A jó hír, hogy a legjelentősebb módosítási indítványunkat el is fogadta a kormány, és így az oktatási kerettörvény összhangba került a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, ugyanis az oktatási kerettörvénybe bekerült, hogy a nemzeti tanácsok is rendelkeznek alapítói jogokkal. Az volt a gond, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsait a kormány elsődleges törvényjavaslatában nem említették az oktatási intézmények alapítójaként, viszont a VMSZ frakciója módosítási indítványa elfogadásának köszönhetően most ez bekerült az oktatási kerettörvénybe. Reméljük, hogy ennek köszönhetően a gyakorlatban is felgyorsul majd az alapítói jogok átvétele.

Újra megemlítettük az ún. tankönyvproblémát is, hisz már idén tavasszal több iskola jelezte, hogy gond van a tankönyvekkel, ugyanis abból a katalógusból, amelyet a Tankönyvkiadó Intézet küldött az iskoláknak, számos engedélyezett, jóváhagyott tankönyv hiányzik. A tankönyvtörvény úgy irányozza elő, hogy a kis példányszámú tankönyvek kiadás egy külön alapból pénzelődik, a nemzetiségi tankönyvek is ebbe a kategóriába vannak besorolva. Ebbe az alapba minden tankönyvkiadással foglalkozó kiadónak be kellene fizetnie bizonyos összeget, de ezt csak a Tankönyvkiadó Intézet teszi meg, és ez az összeg nem tudja fedezni a tankönyvek kiadását. A törvény úgy rendelkezik, hogy ha előreláthatóan hiányozi fognak egyes tankönyvek, akkor a Minisztériumnak ki kell írnia egy pályázatot, és erre a pályázatra jelentkezhetnek a kiadók, ha kiadnák a hiányzó könyveket. Ha nem jelentkezik egy kiadó sem, akkor a Minisztériumnak biztosítania kell a tankönyvkiadást a kis példányszámú könyvek pénzelésére szánt alapból, azaz fel kell tölteni pénzzel ezt az alapot. Ezt a helyzetet oly módon lehet megoldani, ha a minisztérium kiírja a pályázatot, kiválasztja a jelentkezők közül a kiadót, és ha nincs más jelentkező, akkor megbízza a Tankönyvkiadó Intézetet az adott tankönyv kiadásával és biztosítja a megfelelő összeget. Kihasználva az alkalmat, hogy az oktatási miniszter ott volt a parlamentben, ezt a problémát is elmondtuk neki. Úgy tűnik, hogy a tankönyvkiadás problémája megoldódik a közeljövőben, legalább is ígéretet kaptunk tőle, hogy megoldódik ez a gond. Ezek a jó hírek.

A rossz hír, hogy még néhány módosítási indítványunkat, amelyek még elfogadásra kerülhettek volna, nem fogadtak el a beterjesztők, tehát maga a kormány. Az általános iskolai, valamint a középiskolai oktatásról és nevelésről szóló törvényben benne van, hogy a kisebbségi diákoknak joguk van az az anyanyelvű oktatásra összhangban Szerbia alkotmányával, de ezenfelül ebben a javaslatban az is benne van, hogy a kétnyelvű oktatásra is joguk van. Mi azt javasoltuk, hogy mivel Szerbia alkotmánya csak az anyanyelvű oktatást ismeri el, a kerettörvény ennek a fontosságát hangsúlyozza, a kétnyelvű oktatást pedig csak abban az esetben, ha összhangban van az oktatási kerettörvénnyel, illetve a nemzeti kisebbségek jogainak és kötelezettségeinek védelméről szóló törvénnyel. Gyakorlatilag a régi megfogalmazást hagytuk volna a törvényben, de a Minisztérium képviselői nem mutattak erre nyitottságot. A miniszter többszöri felszólalásunk után arról bizonygatott bennünket, hogy az alkotmánnyal összhangban a nemzeti kisebbségeknek továbbra is joguk lesz a saját anyanyelvükön való oktatásra.

Többször elmondtuk azt is, hogy a kis létszámú, tehát a tizenöt főnél kevesebb diákot számláló osztályok esetében ne kelljen minden évben jóváhagyást kérni a minisztériumtól, hanem ha az általános iskola első osztályában már egyszer jóváhagyták a kis létszámú osztály megnyitását, akkor ez a jóváhagyás a negyedik osztályig érvényes legyen. Ez a módosítási indítványunk nem került elfogadásra, de a miniszter hangsúlyozta, hogy amint az elmúlt években is jó volt az együttműködés a tartományi titkársággal és a nemzeti tanácsokkal, és a tagozatnyitásokat általában jóvá hagyták, továbbra sem lesz gond.

Nálunk, Nagybecskereken az alapvető probléma az oktatásügy terén az volt, hogy az általános iskolák közül csak a Sonja Marinković Általános Iskolában léteznek magyar tagozatok, az óvodák közül pedig csak a Kolibri óvodában működik magyar csoport. A VMSZ és az MNT jóvoltából évek óta létezik diákbusz, amely naponta szállítja a gyerekeket a város egész területéről az iskolába, s a tanítás után haza, az elsősök iskoláztatása pedig teljesen ingyenes.

            Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, amit mi valamennyien igen szívesen mondogatunk, hogy a többnemzetiségű környezet mindannyiunk közös kincse. Igen, csak ezt a kincset valahogy meg is kell őriznünk. Ezzel kapcsolatban kiemelném, hogy kiharcoltuk, hogy több nagybecskereki középiskolában is létezzen magyar tannyelvű tagozat, tehát igazán nem mondható, hogy azok a diákok, akik Dél- és Közép-Bánát területén magyar nyelven fejezték be az általános iskolát, nem járhatnak magyar tannyelvű középiskolába. A lehetőségek minden oldalról adottak, csak élni kell velük.