You are here

Pontosan egy év telt el az országos választások óta. Történelmi eredményt ért el a Vajdasági Magyar Szövetség, hisz 1993 óta soha ennyi képviselője nem volt még a vajdasági magyarságnak a szerb parlamentben. Ahogy ígértük eredményünk súlyánál fogva szerepet vállaltunk, és a kormány részesei lettünk. Nehéz döntés volt. Ugye, mindig legalább két út létezik?! Ebben az esetben az egyik az ellenzéki pozíció kényelmes pázsitos útja lehetett volna, a másik út, a göröngyös, tövisekkel teli nehezebb út, a kormányzás útja. Mi a nehezebb utat választottuk, mert a szavazópolgároknak azt az ígéretet tettük, hogy tenni próbálunk a közösségért, úgy, hogy Belgrádban részesei leszünk a folyamatoknak. Nem egyszerű a feladat, nem egyszerű ez a szerepvállalás, de a szavazatok felelősséggel járnak, felelősségteljesen kell képviselnünk a délvidéki érdekeket. Ha eredményt akarunk, ott kell lennünk, ahol a fontos döntések születnek. Azt hiszem, így egy év után, itt az ideje, hogy visszatekintsünk arra, mit ígértünk, s abból mit sikerült megvalósítanunk.

                Mezőgazdasági szempontból öt-hat kulcsfontosságú kérdéssel foglalkoztunk a kampány időszak előtt, illetve a választási programunkban is. Ezek mind olyan sarkalatos kérdések voltak, mint a termelők nyugdíjbiztosítása, a kapcsolható eszközök problémája, a támogatási rendszer előreláthatósága, tanácsadói szolgálat támogatása, vagy a kisgazdaság életképességének növelése. A koalíciós tárgyalások folyamán is kitartottunk céljaink mellett, s ezek a feladatok immár a kormány feladatkörévé is váltak.

A parlamentben engem tiszteltek meg a mezőgazdasági bizottság alelnöki posztjával, de ami kiemelten fontos volt számunkra, az a mezőgazdasági tárca. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy államtitkárt helyeztünk el a minisztériumban, Juhász Attila személyében. Kulcsfontosságú döntés volt ez, hisz ma a célok megvalósításában nem tartanánk ott ahol, ha nem lenne a mezőgazdasági tárcán belül államtitkárunk. De nézzük sorban, mire került sor az elmúlt hónapokban, s milyen lépéseket sikerült tennünk céljaink elérése érdekében.

                Nyugdíj-biztosítási kérdésben két lépést sikerült tennünk. Még 2014. nyarán megváltoztattuk a törvényt, ami 2015. januárjától azt írja elő, hogy családtagonként csak egy személy köteles fizetni a földműves nyugdíjbiztosítást. Nem kevés termelőt érint ez a kötelezettség, s nagyon fontos lépés volt a probléma megoldását illetően. Az év második felében megalakult az a munkacsoport is, mely több évtized után összefogja a minisztériumokat és intézményeket, amelyek hatáskörébe tartozik az ügy megoldása. A munkacsoport élén Juhász Attila áll, s nemrég sikerült egy több pontból álló javaslatot kidolgozniuk, aminek a lényege az, hogy a kisgazdaságok tehermentesítve legyenek bizonyos kötelezettségek alól, csökkenjenek a járulékok, illetve, hogy ismét tegye lehetővé az állam a tartozások átütemezését, a kamatok leírását. A küzdelemnek még koránt sincs vége, de az előző évekhez képest komoly lépéseket tettünk az ügy megoldása érdekében, köszönhetően a kormányban vállalt szerepünknek.

                A kapcsolható eszközök esetében is van előrelépés, ugyanis 2015. végéig minden olyan eszköz, melynek eddig a bejegyzéséhez szükséges volt felmutatni az első számlát a vásárlásáról, most bejegyezhető lesz, csupán két tanúnak kell igazolnia, hogy a mezőgazdasági gépet, munkaeszközt az adott termelő vásárolta, s évek óta a tulajdonát képezi. A következő lépés az lesz, hogy azon kapcsolható eszközök, amelyek munkaeszközök, kikerüljenek a bejegyzés kötelezettsége alól. Minden jel arra utal, hogy a jövőben ez is megoldódik a közlekedésbiztonsági törvény módosításával.

                A súlyos gazdasági helyzet sajnos a mezőgazdasági minisztérium költségvetésére is rányomta bélyegét. A jövőben 20 hektáros területig ad az állam támogatást. Ez a rendszer a bejegyzett gazdaságok 95%-át felöleli, mégis azt remélem, hogy az ország gazdasági teljesítőképességének növekedése esetén a 20 hektáros határ valamennyit mozdítható lesz. Ugyanakkor meg kell azt is jegyeznünk, hogy a minisztériumnak hosszú évek után ez az első olyan éve, amelyet nem komoly adósságmennyiséggel kezd. Ez biztató, ugyanis a termelők remélhetőleg időben megkapják a támogatásokat, ami sokat jelent egy-egy gazdaság életében.

                Tanácsadói hálózatunkat a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségével, valamint önkormányzatainkkal karöltve próbáljuk meg talpon tartani. Az elmúlt egy évben bővítésre is sor kerülhetett Ada, Óbecse és Csóka esetében, s reméljük a következő időszakban még nagyobb lépésben tudunk előrehaladni. A cél, hogy minden magyar lakta régióban működjenek ezek a tanácsadói szolgálatok, segítve a termelőinket, nem csak a gazdaságok bejegyzésénél, hanem a különböző pályázatok, visszaigénylések, fejlesztések ügyében is. Ahhoz, hogy termelőink versenyképesek legyenek elengedhetetlen a hálózat fenntartása. A bővítés után újabb bővítésnek kell következnie, ehhez azonban szükséges egyesületeink hathatós támogatása nem csak a tartomány, az önkormányzatok, a Vidékfejlesztési Minisztérium, hanem Belgrád részéről is. Próbálkozunk, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tavalyi évben a VMSZ-nek köszönhetően, 10 év után ismét támogatást juttattunk a mezőgazdasági szervezeteinknek Belgrádból.

                A kisgazdaságok életképességének növelése kiemelten fontos feladata a Vajdasági Magyar Szövetségnek. Az elmúlt hónapokban sikerült megértetnünk Belgráddal, hogy nem engedhetjük meg, hogy kisgazdaságainkat feladjuk, nem engedhetjük meg, hogy termelőink, akik kisebb területeken gazdálkodnak földönfutóvá váljanak. A cél nem az kell, hogy legyen, hogy a termelő szociális esetté váljon, hanem az, hogy életképes, önfenntartó gazdaságot működtessen. E célt szolgálja, az úgynevezett „őstermelői” fogalom bevezetése, hasonlóan, mint Ausztriában és Magyarországon. A program lényege, hogy külön lehetőségeket biztosítson az őstermelők számára, lehetőséget adva a falun, tanyán élő kisgazdaságok fennmaradására. A cél a fenntarthatóság, mégpedig úgy, hogy a termelők lehetőséget kapnak portékáik értékesítésére egy enyhébb szabályrendszeren belül. A cél hogy egy-egy kis régióban a termelők beszállíthassanak az iskoláknak, óvodáknak, intézményeknek, ott értékesíthessék termékeiket, illetve, hogy a háztáji portékák eladása is lehetővé váljon. Csakis így van esély a kisgazdaságok megmentésére, a szigorú előírások ugyanis megfojtják őket. A tervek a minisztériumban elkészültek, a kérdés már csak az, hogy mikor kerül a rendelet elfogadásra.

                               Amennyiben visszatekintünk az elmúlt egy esztendőre, láthatjuk, hogy sokat dolgoztunk azon, hogy lendítsünk a mezőgazdasági termelőink életén. A kormányzati szerepkör nem egy kényelmes feladat, nagy felelősséggel jár. Sok kritika ér minket a szerepvállalásért, hisz sajnos az ország nem jó anyagi helyzetben van. Magam is úgy hiszem sokszor, hogy sokkal elegánsabb lenne ellenzékből politizálni. A kérdés csupán az, vajon akkor lenne-e lehetőségünk az ígéreteinket megvalósítani? Vajon akkor foglalkozna–e a kormány a nyugdíjbiztosítás, a tanácsadói szolgálat vagy a kistermelők ügyével? Vajon felelős politizálás lenne-e a VMSZ részéről, ha semmit sem próbálna meg betartani a választási ígéreteiből? Felmerül a kérdés, hogy amennyiben nem lennénk a hatalom részesei, hány olyan törvény született volna, amely csak rontott volna a termelők, a vajdasági magyar közösség helyzetén?

Az biztos, hogy sokszor kényelmesebb lenne egy–egy hangzatos felszólalást hallatni a kemény munka, illetve a nehéz tárgyalások helyett, hisz számos probléma van jelenleg is az ágazatban. A tejtermelők, a sertéstenyésztők kálváriáját, ami éppen most zajlik, mind jól ismerjük. Azonban annak köszönhetően, hogy ott vagyunk, mi is felhívhattuk jó néhány problémára a figyelmet. Ilyen gyorsan mint most, a kormány még nem ült tárgyalóasztalhoz  a termelőkkel. A megoldások is kikristályosodtak, különböző intézkedések meghozatalra kerültek.

                Ha megkérdeznék tőlem, jól döntöttünk-e, azt hiszem, más választ nem adhatnék mint, hogy igen, hisz nekünk továbbra is ott kell lennünk, a folyamatokat követnünk kell. Csakis így van esélyünk arra, hogy gondjainkra, problémáinkra megoldást találjunk. Amennyiben ez sem lenne, félő, hogy a remény halvány sugara sem maradna. Nehéz időszak elé nézünk. Összetartásra, összefogásra van szükség. Nem lesz könnyű, de nekünk ezen a göröngyös úton kell tovább haladnunk. A problémák elől el lehet bújni, fejünket bedughatjuk a homokba, de egy magára adó, felelősségteljes politikai párt nem ezt teszi, hanem megoldásokat kínál, harcol, küzd a közösségéért. Nos, mi ilyenek vagyunk, ez a VMSZ.