You are here

A téma aktualitására való tekintettel e heti blogbejegyzésemben a pótköltségvetésről, valamint a költségvetési rendszerről szóló törvény módosításairól fogok írni, amelyeknek meg kellett volna mutatniuk a néhéz gazdasági válságból való kiutat. Emlékeztetőül, amikor a tavalyi év végén elfogadásra kerültek a költségvetési rendszerről szóló törvény módosításai, mi figyelmeztettünk, hogy sajnos attól a pillanattól kezdve ellehetetlenedik az Alkotmány alapján Vajdaságnak járó eszközök összegének, illetve azok szerkezetének kiszámítása. Most is ezt állítjuk. Maga az alap ezzel a pótköltségvetéssel 837 milliárd dinárról 760 milliárdra csökken, de nem ez a gond vele. A probléma abban rejlik, hogy a nagyberuházási eszközök csupán papíron léteznek. Itt főleg az Újvidék – Ruma – Szabács – Loznica közötti autópálya kiépítésére előlátott eszközökre gondolunk.

Emiatt pénteken, a szavazónapon, ezen törvények ellen szavaztunk. Elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy reális képet kell nyújtani a pénzügyi helyzetről, a hiány csökkentésére törekedni, és semmiképpen sem szabadna növelni azt. Másodsorban, a vajdasági fejlesztésekre szánt összegek a valóságban nem léteznek, csupán papírra vetett számok. Továbbá, a javaslat folytatja a közvállalatok veszteségeinek fedezését. Végezetül, a legfontosabb lépést, a közszféra átalakítását ismét elhalasztja. Reálisan nézve, a pótköltségvetés egyetlen pozitív oldala, hogy ezzel a kormány végre beismerte, hogy a helyzet fenntarthatatlan és, hogy nélkülözhetetlen a pótköltségvetés meghozatala.

A költségvetési rendszerről szóló törvény módosításai közé beépültek azok az intézkedések, amelyek bevezethetnék a rendet és az átláthatóságot a közszférába. Üdvözöljük azt a javaslatot, amely a közszféra foglalkoztatottjait tartalmazó jegyzék elkészítésére vonatkozik. Csupán az a kérdés, hogy ez alkalmazható lesz-e a gyakorlatban. Láthattuk, hogy mi történt a Közvállalatokról szóló törvénnyel. Ez a törvény ugyanis elfogadásra került, de gyengén ill. szinte egyáltalán nem alkalmazzák. Közismert, hogy június 30.-ig ki kellett volna írni a pályázatokat a közvállalatok igazgatói posztjaira, de sok esetben ez a mai napig nem történt meg.

A költségvetési rendszerről szóló törvény nagyobb problémákat fog kiváltani a Közvállalatokról szóló törvénynél, mert több emberre vonatkozik. Itt konkrétan azokra gondolok, akik a pártkönyvecskéknek vagy a pártban kimutatott munkájuknak köszönhetően kaptak munkát. Mivel ez a törvény előlátja a központosított bérkiszámolást és a közszféra foglalkoztatottjai juttatásainak, valamint a munkahelyek számának és szerkezetének ellenőrzését, felmerül a kérdés, hogyan fogják ezentúl díjazni a hűséges pártkatonákat? Emiatt nagyon nehéz lesz ennek a törvénynek az alkalmazása a gyakorlatban. 

Ami a pótköltségvetést illeti, ha festőien fogalmazunk, az egy mérleg, egyik oldalán a bevételekkel, másik oldalán a kiadásokkal. Ezeknek egyensúlyban kellene lenniük, azaz annyit kellene költenünk, amennyit keresünk. Sajnos, nálunk nem ez a helyzet, mi sokkal többet költünk, mint amennyit keresünk, ami azt jelenti, hogy nagy a hiány.

Ha csak az alapvető számokat nézzük meg a pótköltségvetésben, mint amilyenek az összbevételek, az összkiadások és a költségvetési hiány, és összehasonlítjuk a költségvetéssel, a következő tényekkel kell szembesülnünk: a 2013-as költségvetésben a bevételeket 966 milliárdra tervezték. A pótköltségvetés szerint ez a kategória 873 milliárd dinárt tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a bevételek 93 milliárddal csökkenek. A 2013-as költségvetésben a kiadások 1.078 milliárd dinárt tettek ki, a pótköltségvetés szerint az összkiadásokat 1.040 milliárd dinárra tervezik. A kiadások tehát 38 milliárddal dinárral csökkennének. Az előlátott költségvetési hiány 112 millliárd dinár volt, a pótköltségvetés szerint ez a kategória 167 milliárd dinár lesz. Bárhogy is nézzük, ez a költségvetési hiány 56 milliárd dináros növekedését jelenti. Lehet, hogy a médiában jól hangzik a kormány és a pénzügyminiszter azon állítása, hogy a pótköltségvetéssel 38 milliárd dinárt takarítunk meg, de itt valójában 56 milliárd dináros költségvetési hiányról van szó.

Ami a Vajdaságnak járó eszközöket illeti, mi, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői többször kihangsúlyoztuk, hogy mindig harcolni fogunk azon eszközökért, amelyek az Alkotmánnyal összhangban Vajdaságot illetik meg, tehát a költségvetés 7 százalékáért és a nagyberuházásokra járó három hetedért. Tehát, mivel az alap 761 millárd dinárra csökkent, Vajdaságnak 53 milliárd dinár járna.

Egy szó mint száz, a pótköltségvetés lényegét legjobban Dr Đuričin, a belgrádi Közgazdasági egyetem professzora fogalmazta meg. Ő azt mondta, hogy ez a pótköltségvetés  a politikai hatalom kompromisszuma, amely a relatív széleskörű koalíció, valamint a koalíció képviselőinek ellentmondó érdekei miatt alakult így. Sajnos, a professzornak igaza van.