You are here

Lehet, hogy ezentúl diktafonnal vagy rejtett kamerával kell járnom mondenhova. Ugyanis ha a politikában történik egy esemény, ahol egyetlen szerb napilap újságírója van jelen, aki számára viszont nem lényegesek a kisebbségi vonatkozások, akkor mi hiába teszünk bármit is, a közvélemény akkor is könnyen beveszi az ellenlábasaink ama állítását, hogy nem tettünk semmit sem.

Pontosan ez történt 2015. július 6-án, az oktatási kerettörvény közvitáján. A közvitán a tanulók és szülők jogai és kötelezettségei volt a fő téma, így ez volt a megfelelő ideje annak, hogy felszólaljunk a törvénytervezet 5. szakasza ellen, amely a kisebbségi tannyelvű oktatás helyett a kétnyelvű oktatást határozná meg elsődlegesként, ami egyértelműen és végzetes módon a magyar tannyelvű oktatás csorbításához, és végső soron fokozatos megszűntetéséhez vezethetne. Felháborodásunknak és ellenkezésünknek hárman adtunk hangot.

Először Srđanov Ljubica, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkárság titkárhelyettese szólalt fel ez ellen. Ezt követően dr Antal Szilárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja fejezte ki ellenkezését a tervezet eme szakasza ellen.

Végül pedig a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlametni képviselői nevében én adtam hangot tiltakozásunknak. Az egyetlen mulasztás, amit ezen a ponton elkövettünk, az volt, hogy nem nyilatkoztunk a médiának ezzel kapcsolatban.

De hát nem volt kinek. Mert ennek az eseménynek nem volt semmilyen média-visszhangja. 10 nappal a közvita után megjelent ugyan a Magyar Szóban a beszélgetés velem ezzel kapcsolatban. De 10 nappal a közvita után.

A következő dolog, amit megtettem, az volt, hogy elküldtem írásban is (Szerbia Alkotmányára és a Kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvényre, illetve a Nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságáról szóló törvényre hivatkozva) tiltakozásunkat a Minisztérium munkacsoportjának, amely a kerettörvény előkészítésével foglalkozik, illetve annak a segédminiszternek is, aki a közvitán jelen volt, és hallotta felszólalásomat.

Értesüléseim szerint a Titkárság és a MNT is megtette ugyanezt. Lehet, hogy nyilvános levél vagy szerzői jegyzet formájában is meg kellett volna tennem ezt, és minden magyar nyomtatott és online médiának el kellett volna küldenem, hogy az emberek elhiggyék, valóban megtettem?

Legutóbb a Parlamentben a szóban forgó Oktatási kerettörvénynek egyetlen szakaszát módosítottuk, ami a tanügyi dolgozók nyugdíjba vonulására vonatkozik. A Kerettörvény többi része egyelőre érintetlen maradt.

De ettől függetlenül, amikor a Szerb Képviselőház Oktatási Bizottságának ülésén ezt az egy szakaszt tárgyaltuk, hozzászólásomban arra is felhívtam a miniszter úr és a jelenlévő képviselők figyelmét, hogy ha már halasztják a Kerettörvény többi rendelkezésének módosítását, akkor jól gondolják meg, mi kerül majd a végleges változatba, és vegyék figyelembe (az Alkotmányra és a kisebbségi törvényekre hivatkozva) a tiltakozásunkat, és az említett változás ne kerüljön be a Kerettörvénybe.

Sajnos ennek a felszólalásomnak sem adtam nagyobb hangot a médiában.Felmerül hát az a kérdés, hogy az, amiről nem ír az újság, amiről nem szól a híradó, az meg sem történt?

És még inkább: vajon minek van nagyobb súlya, minek lesz nagyobb eredménye: ha a médiában zengedezek valamiről, vagy ha a megfelelő időben és a megfelelő helyen elmondom a minisztérium megfelelő embereinek, hogy mi az álláspontunk, és mi a javaslatunk?

Mellékletek:

2015. július 8.
Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár nyilatkozata a Vajdaság TV-nek
http://www.rtv.rs/…/njilas-zakon-bi-narusio-prava-manjina_6…

2015. július 16.
Nyilatkozatom a Magyar Szónak:
http://www.magyarszo.com/…/A-k%C3%A9tnyelv%C5%B1-oktat%C3%A…

2015. július 17. 
Nyilatkozatom a Mozaik TV-nek:
https://youtu.be/JLvaxX8wgZg…

Ez előbbiben a lényeg:
https://youtu.be/YgV--DCX5tU

2015. július 23.
Felszólalásom az Oktatási Bizottságon:
https://youtu.be/XTiezH54RuE…