You are here

Sokan és sokféleképpen próbálják elhitetni velünk,vajdasági magyarokkal, hogy a nemzeti közösségünk érdekeit képviselik, a gondjainkat szeretnék megoldani. Van aki a fejjel a falnak politikáját kínálja, van aki a tollforgatás, semmi cselekvés politikáját fejlesztette tökélyre az évek során, s van aki a bealakulásban hisz. Sajnos példát is mutat. Nem jót, de jól.

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, úgy tartom a nemzeti közösségeknek, csakis saját etnikai pártjaikon keresztül van esélyük érvényt szerezni a közösségi érdekeknek annak az országnak a politikai színterén, ahol élnek.  S azon belül is a legtömegesebb, legtámogatottabb, legtöbb képviselővel rendelkező pártnak van a legtöbb esélye.

Vajdaságban, a magyar közösség vonatkozásában ez a párt a Vajdasági Magyar Szövetség. Láthattuk mennyire fontos a VMSZ jelenléte, amikor azért harcoltunk, hogy a vajdasági magyarságnak, a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül legyen jogosultságai a kultúra és hagyományápolás, az oktatás, nyelvhasználat és a tájékoztatás terén. Vagy amikor azért dolgoztunk, hogy az itteni magyarság közvetlen úton választhassa meg képviselőit saját közösségi parlamentjébe, a Magyar Nemzeti Tanácsba.

Ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy a vagyon-visszaszármaztatás során a közösségünk nyakába akasszák a kollektív bűnösség terhét, vagy ahhoz, hogy fontos előrelépést érjünk el a magyar és a szerb nép megbékélésében, szintén nagyon fontos volt, hogy a vajdasági magyar közösségnek, a Vajdasági Magyar Szövetségnek politikai súlya legyen.

Ilyen ügyekért képtelenség úgy harcolni, hogy folyamatosan Belgrádban ülő főnököt kell kérdezni, hogy szabad-e foglalkozni a magyar közösség számára fontos kérdéssel? Annál is inkább bajos az ügy, hiszen a szerb pártokban politizáló magyaroknak egyik főnöke sem magyar, így nem érzik, nem is érezhetik a közösség vérkeringését, s nem ritkán merül fel érdek ellentét sem. S az ellen szólni, a pártfegyelem béklyója mellett igen nehéz.

Ennek a féknek jó mutatószáma az is, hogy hányszor, milyen céllal és milyen eredménnyel szólaltak fel a VMSZ parlamenti képviselői, szemben a szerb pártok színeiben a parlament padsoraiban ülő magyarul beszélő képviselőkkel. Ettől talán még fontosabb, hogy az utóbbiak milyen ügyek kapcsán maradtak csendben… A béklyó, a korlát…

S amikor a párbeszéd, vita ide terelődik, akkor sértődve kéri ki magának minden idegenlégiós magyarul beszélő vajdasági politikus, hogy bizony kikérik maguknak, mert ők is ugyanolyan magyarok, meg hogy nincs jó és rossz magyar. S nem is akarja elvitatni tőlük a lehetőséget, hiszen magyarnak lenni vállalás kérdése, gondoljunk csak az aradi vértanúkra. De ők mégis időről időre összetűzésbe keverednek saját magukkal.

Nem értem hogyan lehet valaki a magyar kultúra védelmezője, a szülőföldön magyarként boldogulás támogatója, aki szerb művelődési egyesület színeiben, szerb előadásban, szerb kultúrát ápol és népszerűsít, saját elmondása szerint magyarként. Nem csupán arról van szó, hogy nem vigyázunk a sajátunkra. Arról van szó, hogy a sajátunk fölé helyezzük a másét, a sajátunkkal szemben kedvesebbnek, értékesebbnek érezzük a másét. Az ember azt hinné, hogy ilyen nem is létezik.

Pedig pontosan ezt tette a múlt hétvégén Zsíros Jankelity Anikó, tartományi parlamenti képviselő, a Demokrata Párt Tartományi Bizottságának alelnöke, a Stevan Sremac Művelődési Egyesület színeiben, az Interetno fesztivál vendégeinek zentai látogatásakor. Vajon ez a példamutatás a nemzeti megmaradást vagy a beolvadást szolgálja? Gondolkodjunk rajta. Meg lehet próbálni a kólót magyarosan járni, de az attól még nem lesz csárdás. Ugyanakkor kólónak sem igazi…

Szeretné az ember, ezt tévedésnek, vagy egyszeri kirívó esetnek gondolni. De nem hiszem, hogy véletlenül lehet fellépni, vagy véletlenül lehet Kishegyesen, kiskorú sportolókat tudtuk és akaratuk ellenére politikai eszközzé degradálni. Mindkettő mögöttes szándékot sejtet.

Nem tévedés, s nem is kirívó, hiszen az említett hölgy kishegyesi kolleganője nagy büszkeséggel tizedelte az önkormányzat magyar ajkú tisztviselőit. Mondván nem számít ki milyen nemzetiségű és milyen nyelven beszél, egyébként is Szerbiában élünk… S most, hogy fordult picit a világ, hirtelen magyarságával takarózna. Szerencsére jó vásárt csináltunk.

A népakarat egy magyarul beszélő polgármestert több mint tíz önkormányzati tisztségviselőre, képviselő-testületi elnökre, alpolgármesterre, tanácstagokra cserélte. Végre újra van lehetőség egy magyar többségű községben a magyar közösség érdekérvényesítésére.

Haragszanak a szerb pártban ténykedő, magyarul beszélő politikusok, ha janicsároknak nevezik őket. Én megkövetem őket és nem fogom ezt tenni. Nem lenne igazságos. A janicsárokkal szemben. Nekik nem igen volt választásuk.