You are here

Immár második alkalommal adatott meg az Európa Kollégium lakóinak, hogy a pontrendszernek köszönhetően három csodás napot töltsenek kirándulással. A végső cél Strasbourg és az Európai Parlament volt.

2017-ben 8 kollégista izgatottan várta július 2-át, amikor is hajnali egy órakor begurult a  kollégium elé azon busz, amelyre felszállva elkezdődött az utazás.

A jármű üresen várt minket, így kedvünkre elfoglalhattuk a legjobb ülőhelyeket. Mondanom sem kell, hogy a busz hátsó részét, az ún. ,,kakasülőt” sajátítottuk ki magunknak. Kényelembe helyezkedtünk és felcsigázva vágtunk neki a nagy kalandnak.

Az első megállónk Szabadka volt, hiszen az idén a kollégium két másik szövetséggel egyetemben volt Deli Andor vendége.

Miután felszálltak a többiek is, megindultunk a határ felé. Magyarországot elhagyván már nem is  próbáltuk követni, hogy melyik városban vagyunk. Az út borzasztóan hosszú volt, azonban a fáradalmakat enyhítette a szabadkai asszonykórus, akik örökzöld nótákat énekelve ütötték el az időt.

Mi, kollégisták, bár először vonakodva, de bekapcsolódtunk. Az autóbuszban három generáció fújta az ,,Utcára nyílik” és a ,,Lakodalom van a mi utcánkban” című nótákat.  Az idősebbeket kellemes meglepetés érte, amikor kiderült, hogy a fiatalság is ismeri, tudja és szereti ezeket a dalokat.

Több, mint 20 óra utazás után megérkeztünk Offenburgba, ahol a  szobák elfoglalását követően egy kisebb körútra indultunk. Felfedeztük a közelben levő boltokat, szórakozóhelyeket, majd elmentünk aludni, hiszen csipet csapatunk másnapra egy közös fürdőzést beszélt meg. Reggel 6:30-kor ki is pattantunk az ágyból, és elindultunk megkeresni az ebédlőt.

Ami ott fogadott minket, az hihetetlen volt. A bőség zavarában szenvedtünk és mint a mohó kisgyerekek,  mértéket nem ismerve vetettük bele magunkat az ínycsiklandó ételek forgatagába. Ezek után más nem is maradt hátra, mint hogy ledolgozzuk azt a 10 kg felesleget, amit sikerült felszednünk világrekordokat döntögetve. A hotel tetőterét meglátogatva, izmainkat nem kímélve, úszóedzést tartottunk.

10:30-ra azonban minden fajta luxust ott kellett hagynunk és ismét autóbuszba ültünk.  Elindultunk Haut-Koenigsbourgba, ahol az esztétikus táj szépsége örökre megfogott minket.  Szájtátva figyeltük a hatalmas vár kimagaslását, amely a XII. században épült. Körülbelül egy óra alatt sikerült felfedeznünk minden apró kis zegzugot, amelyet az épület rejtett, majd megindultunk Obernaibe, hogy elfogyasszuk aznapi ebédünket. Ismét belaktunk, így kicsit vonakodva bár (hiszen teli bendővel nem a legkönnyebb), de megindultunk felderíteni a várost.  Tipikus francia házak sorakoztak egymás mellett, viszont stílusuk és szépségük újra és újra elvarázsoltak bennünket, egészen addig, míg nem szóltak,  hogy indulnunk kell utunk következő állomása felé.

Folytatásként ellátogattunk Strasbourgba, ahol Deli Andor képviselő úr köszöntött minket,  és egy közös hajókázásra invitált. Nagy sajnálatunkra a hajókázás végén kiderült, hogy a tervezett lézer  show elmarad, így szomorúan és egy kicsit megtörten marsíroztunk a járművünk felé.

Másnap kizárólag Strasbourg volt a cél, pontosabban az Európa Parlament. Ismét leesett az állunk. A monumentális épület úgy csillogott előttünk több száz ablakával, mintha milliónyi gyémánt vette volna körül. Minél előbb be akartunk jutni és szerencsére sikerült is. A  körbevezetésen túl alkalmunk volt egy kötetlen beszélgetésre Deli Andorral, majd bepillanthattunk az EP plenáris ülésébe.

Ezek után felvidultan meneteltünk a buszunkhoz, és helyeinket elfoglalva megindultunk hazafelé.  Szerbiába. Végre.

A történéseket átbeszélve töltöttük az út nagy részét, azonban az idő gorombán szúrkált minket,  nem akart múlni. De ő sem tarthatta távol tőlünk örökre azt a felpezsdítő érzést, amikor megpillantottuk a határt. Hazaértünk. Otthon, édes otthon. Újvidékig maradt még pár óra, de az olyan gyorsan elszállt, mint a reggeli lágy szellő.

Hatalmas élmény volt, örök mantrák születtek, melyeket a kollégium nyolc kiválasztott egyetemistája soha nem fog tudni elfelejteni. Köszönjük!

 

Kálmán Beáta, I. évfolyam, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék                     

    Európa Kollégium kollégistája

2017. 07. 07.