You are here

Köztársasági képviselőként nemcsak a hatályban lévő törvényeket kell nagyon jól ismernünk, hanem árgus szemekkel figyeljük az eljárásba bekerülő törvényeket is, hiszen az a legfontosabb feladatunk, hogy ahol csak tudunk, megtegyük, amit meg lehet tenni annak érdekében, hogy a végül megszavazott törvények a lehető legelőnyösebbek legyenek a vajdasági magyarok számára. Ezt olykor sikerül megtenni, megtörténik azonban az is, hogy minden erőfeszítésünk ellenére mégsem sikerül elérni a célunkat. Az elkövetkezőkben egy konkrét törvény példáján szeretném bemutatni, hogy mi az, amit tehetünk, amit köztársasági képviselőként teszünk a törvényhozás folyamatában, és mikor, hogyan tesszük azt.

Az oktatás-nevelés rendszerének alapjairól szóló törvény (közismertebb nevén a közoktatásról szóló kerettörvény) jelenleg hatályban lévő változatát 2009-ben hozta meg Szerbia Képviselőháza. Azóta többször is módosítottak, javítottak rajta, s most az  Oktatási, Tudományügyi és Technológiai fejlődési Minisztérium munkacsoportja, előkészítette azt a törvénytervezetet, amely a kerettörvény bizonyos szakaszait hivatott módosítani, javítani. A munkacsoportnak tagjai voltak a Minisztérium, az Országos Oktatási Tanács, az Országos Felsőoktatási Tanács, az Oktatás- és Nevelésfejlesztési Intézet (Zavod za unapređenje obrazovanja i vaspitanja) és az Oktatás és Nevelés Minőségértékelési Intézete (Zavod za vrednovanje kvaliteta obrazovanja i vaspitanja) és az oktatásügyi szindikátusok képviselői. A Minisztérium 2015. június 29-én közvitát hirdetett meg, ami azt jelenti, hogy a törvénytervezet szövegét nyilvánossá tették, és a Minisztérium által megadott e-mail-címen július 10-ig véleményezhették az óvodák, általános- és középiskolák, felsőoktatási intézmények, a fent említett intézmények, a Vajdasági Pedagógiai Intézet, más minisztériumok, helyi önkormányzatok, szakmai egyesületek, civil szervezetek tagjai, képviselői.

A közvita keretében az írásos, e-mailben történő javaslattétel mellett Szerbia szerte több városban arra is volt lehetőség, hogy a nyilvános közvitán az érdeklődők/érdekeltek nyilvánosan is elmondják véleményüket a Minisztérium munkatársainak és a jelen lévőknek. Én köztársasági képviselőként két ilyen közvitán voltam, az újvidékin és az egyik belgrádin.

Mint minden törvény esetében, ez esetben is nagyon figyelmesen hasonlítottuk össze a törvénytervezetet egyrészt A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának megóvásáról szóló törvénnyel, A kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, másrészt pedig az Alkotmánnyal, és nem utolsósorban a hatályban lévő törvénnyel is. Az összehasonlítás eredményeképpen megfogalmazódott, hogy az oktatás-nevelés nyelvére vonatkozó szakasz igen kritikus változást javasol, ami azonnali és erélyes fellépésünket igényli.

Mint minden oktatási téma esetében, most is konzultáltam a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársággal, a  Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Vajdasági Pedagógiai Intézettel, hiszen ezek a szervek is követik az oktatási törvények alakulását, és a törvényalkotás adott szakaszaiban, amikor arra mód van, fellépnek és javaslatot tesznek.

Az Újvidéken megtartott közvitán a tanulók és szülők jogai és kötelességei volt a fő téma, így ekkor szólaltam fel és mondtam el a Vajdasági Magyar Szövetség frakciójának álláspontját. A belgrádi közvitán is jelen voltam, de nem szólaltam fel, ugyanis itt az oktatási intézmények igazgatása volt a fő téma, azaz az igazgató- és igazgatóbizottság megválasztására vonatkozó rendelkezések módosítása, és mivel ez a módosítás a tervezetben figyelembe veszi a nemzeti tanácsokról szóló törvény rendelkezéseit, és ránk nézve nem tartalmaz súlyos változtatást.

Hozzászólásomban emlékeztettem a résztvevőket arra, hogy a VMSZ köztársasági frakciója 2009-ben, amikor a jelenleg hatályban lévő kerettörvényt tárgyalták, módosítási indítványt nyújtott be, amit meg is szavaztak, s ennek köszönhetően a jelenleg hatályban lévő, az Oktatási és nevelési rendszer alapjairól szóló törvény 9. szakasza így határozza meg az oktatás nyelvét:
"A nemzeti kisebbségek tagjai számára az oktató-nevelő munka anyanyelvükön valósul meg. Kivételesen megvalósulhat két nyelven vagy szerb nyelven, külön törvénnyel összhangban."

Ezzel szemben a tervezet javaslata szerint "A nemzeti kisebbségek tagjai számára az oktató-nevelő munka anyanyelvükön is megvalósulhat és kétnyelvűen is, külön törvénnyel összhangban." Így a tervezet ellentmond a Kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvénynek, amely megfogalmazza, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvükön tanulhatnak az állami oktatási-nevelési intézményekben, és kétnyelvű oktatást átmenetileg abban az esetben lehet/kell megszervezni, amikor igény van a kisebbségi nyelven történő oktatás megszervezésére, és a szervezés folyamatban van, mindaddig, amíg be nem indul a kisebbségi nyelvű oktatás.

Hangsúlyoztam, hogy a tervezet 5-ös szakasza elfogadhatatlan a számunkra, ugyanis olyan módon módosítaná a jelenleg hatályban lévő törvény 9-es szakaszát, hogy a nemzeti közösségek tagjainak iskoláztatása esetében nem az anyanyelven folyó oktatást nevezné meg elsődlegesnek, hanem kiegyenlítené a kétnyelvű oktatással, illetve degradálná, a szabály alóli kivétellé tenné az anyanyelven történő oktatást, ami megengedhetetlen.
Megjegyzésünket a törvénytervezettel kapcsolatban írásban is továbbítottam az illetékes segédminiszternek is és a megadott, közvitával kapcsolatos e-mail-címre is. Megfogalmaztam, ragaszkodunk ahhoz, hogy a szóban forgó 9. szakasz érintetlen maradjon. Ugyanis ezzel a módosítással alkotmányellenes lenne a törvény, hiszen az alkotmány egyrészt biztosítja, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvükön tanulhassanak az óvodában, az általános és középiskolában, másrészt megfogalmazza, hogy a garantált jogokat közvetlenül kell alkalmazni, így egyik másik jog sem csorbíthatja azokat, és nem utolsó sorban, meghatározza azt is, hogy az elért emberi és kisebbségi jogokat nem lehet csorbítani, kisebbíteni.

A továbbiakban várjuk a következő lépést, amikor a törvény javaslatként a Képviselőház elé kerül, amiről blogom következő részében fogok beszámolni.