You are here

Hármastalálkozó, avagy a magyar–horvát–szerb határ menti mikrorégió ünnepe

Tíz évvel ezelőtt Bezdánban rendhagyó fesztivált álmodott meg a Pulzus civil szervezet. Azóta augusztus elején eshet az eső, tűzhet a nap, a falu apraján és nagyján kívül több tucatnyi településről érkeznek vendégek, kézművesek, táncosok, zenészek a Hármastalálkozóra, a magyar–horvát–szerb határ menti régió kultúrrendezvényére. Egy önfeledt napra a Nagy-bácskai-csatorna (Ferenc-csatorna) szomorúfűzfákkal simogatott partjára. Ez a nap Bezdánban a békés együttélés, a szomszédság és kulturális sokszínűség ünnepe

Az első alkalomkor rossz volt az idő, esett az eső, meg is áztunk. Habár a szervezők a csatornaparton szerették volna tudni az eseményt, a színházban került megrendezésre, igaz, a kézművesek az épület falain kívülre rekedtek. A fogadtatás jó volt, így a sikereken felbátorodva a következő évtől már fedett színpad várta a fellépőket. A becslések szerint 4500–5000 ember vett részt az idei rendezvényen, tudtuk meg Metzger Tamástól, vagy ahogy a helyiek ismerik Tomitól, a Pulzus elnökétől. A Hármastalálkozó fő szervezőjét arról kérdeztük, hogy miként született meg a Duna menti kultúrnap ötlete.

– Itt élünk a hármashatáron, egy lépésre csak Horvátországtól és Magyarországtól. Úgy éreztük, hogy tenni kell valami, szervezni egy fesztivált, hiszen Bezdánban semmi sem történt, még koncertek sem voltak, amelyek idevonzanák a turistákat a faluba. Az egyedüli megmozdulás a falubúcsú, de ennek semmiféle kulturális hozadéka sem volt. Ekkor úgy gondoltam, hogy a település civil szervezeteivel közösen meg tudnánk szervezni egy olyan megmozdulást, amelyet több mint tíz évvel ezelőtt láttam Újvidéken, ahol a kultúra mellett a gasztronómia kapta a főszerepet. Végül minden rám maradt, de szerencsére mindvégig mellettem voltak a civil szervezet tagjai és a barátaim. A szervezés már rutinmunkának számít, hiszen a fellépők és a kiállítók nagy része is visszajáró vendég, valamint a település többi civil szervezete is részt vesz valamiféleképpen az eseményen – mondta Tomi, majd elárulta, hogy 35 évet kézilabdázott, és amikor abbahagyta az aktív sportolást, úgy érezte, valamire szüksége van, amiben kiteljesedhet, ami hajtja őt. Ezt találta meg a szervezésben.

Eleinte az volt az ötlet, hogy csupán a civil szervezetek vehetnek részt a megmozduláson, de sajnos az anyagi hátterük nem bizonyul elég erősnek ahhoz, hogy a gasztronómiai részét is lefedjék, valamint nem volt mindenki érdekelt abban, hogy részt vegyen a rendezvényen, így a civil szervezet rákényszerült, hogy vendéglátóhelyeknek is helyet adjon a fesztiválon. Ma viszont szinte az összes civil szervezet standja megtalálható az eseményen. A rendezvényre érkeztek már fellépők a környező települések kivételével Szlovéniából, Budapestről, a veszprémiek szinte már bezdániaknak számítanak, hiszen minden évben részt vesznek a gyermektánctábor megszervezésében is (ők adják a tánctanárt), a legtávolabbi néző – leszámítva a Németországból hazatérő helybelieket – pedig Nyíregyházáról érkezett.

– Évről évre az az érzésem, hogy a rendezvényre egyre több Bezdánon kívüli vendég érkezik. Nem is csoda, hiszen óriási méretet öltött az elköltözés, mindenki külföldön vállal munkát, alig maradt itthon ember – vélekedett a civil szervezet elnöke.

Mint megjegyezte, a cél az volt, hogy legalább ezt az egy napos rendezvényt meg tudják szervezni, aminek érdekében a helyi közösség mellett, a polgárokat, az üzleteket, az üzletembereket igyekeztek meggyőzni, hogy támogassák a rendezvényt, ugyanis jót tehet a településnek. Az első alkalom tehát kalapozással kezdődött. Tíz év után Tomi elégedett, ugyanis, mit megjegyzi, mára a kultúrműsort szép szintre sikerült felemelni, a koncertekkel is meg van elégedve, valamint a kézműves kiállításokra sem lehet panasz.

– Ha az anyagi helyzetünket vesszük figyelembe, valamint, hogy az utóbbi években hány személy hagyta el Bezdánt, elégedettek lehetünk. Hogy mindezt hogyan lehetne fokozni, nem tudom. Voltak olyan ötletek, hogy többnaposra kellene nyújtani a rendezvényt, de sajnos ezt anyagilag nem tudjuk kivitelezni. A pályázatokból nevesebb előadókat nem tudunk hívni, akik még több embert vonzanának a településünkre, ugyanis a pénzt rendszerint a legutolsó pillanatban utalják át, míg ezek az előadók előleget is kérnek. Ha el tudnánk éri, hogy Zombor és a turisztikai szervezetei jobban elismerjék és támogassák a fesztivált, akkor esetleg több nézőt tudnánk idevonzani – mondta Tomi, és megjegyezte, hogy a bezdáni helyi közösség minden évben lehetőségeihez mérten segíti a rendezvényt.

A szervező szerint mint minden alkalommal, a tizedik alkalommal is, csak azzal gyűlt meg a bajuk, hogy a szűkös anyagiak mellett tudnak-e olyan híresebb előadót hívni, aki mondjuk megduplázná a látogatók számát, olyanokat például, mint a Ghymes, a Csík zenekar, vagy Lajkó Félix.

– Sajnos ez csak egy álom marad – teszi hozzá Tomi, aki ha tehetné, kétnapossá nyújtaná a rendezvényt, külön estét szánna a világzenére és külön estét a rockra, vagy más műfajra – Számomra már az nagy siker, hogy tíz év alatt megközelítőleg 40 dzsesszt, rockot, punkot, világzenét játszó zenekart tudtam elhozni Bezdánba. Sőt elhozhattam Budapestről a dzsesszt, a világzenét egymásba gyúró világhírű Kampec Dolores zenekart. A rendezvény gasztronómiai részével nem vagyok megelégedve, keveslem az ételkínálatot, nem lehet például halászlevet kapni, sem sült halat. A legnagyobb kihívás viszont az volt, hogy számos nagyobb városban megrendezett fesztivál mellett életben tudjunk maradni.

Szavai szerint a változáson gondolkodik, de jelenleg még nem tudja merre kellene indulni. Az elkövetkezendő időszakban a bezdáni civil szervezetekkel megpróbálják feltárni, mik voltak a hibák, és merre lehetne fejlődni jövőre.

A falubeliek eleinte nem értették, hogy a rendezvény miről szól, hogy második búcsú akar-e lenni, vagy falunap. Az évek múltán viszont lassan a nevén kezdték el nevezni az eseményt és már hónapokkal korábban arról faggatnak, hogy ki fog fellépni a rendezvényen, milyen sátrak lesznek, milyen zenekarokat hívunk meg, vagy csak megjegyzik, mi tetszett nekik a legutóbb. Ezek az apró pillanatok azok, amikből évről évre erőt merítek. Kritikákat természetesen mindig kapunk, hiszen mindenkinek más az ízlése. Csalódás is ér mindig, de ha minden alkalommal leülnénk miattuk és azon kezdenénk tépelődni, hogy folytatjuk-e a munkát, akkor sehol sem tartanánk – vallotta Tomi.

Végezetül megjegyezte, tíz év nagy idő, s bár még nem tervezi abbahagyni a Hármastalálkozó szervezést, de ha valaki átvenné tőle a stafétát, valamiféleképp akkor is szívesen részt venne az eseményen, vagy annak szervezésében. Mi lesz a fesztivál jövője, még nem tudni, de egy biztos, sokszínűségével, jelenlétével nemcsak egy falu lakosai lettek gazdagabbak, hanem egy hármashatárból álló mikrorégió. Beszélhetünk, írhatunk naphosszat toleranciáról, a környező népek kultúrájának elfogadásáról, békés együttélésről, visszaváró barátokról, a bezdáni Ferenc-csatorna partján ezt minden év augusztusában meg is lehet élni.

 

Diósi Árpád, Magyar Szó