You are here

A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.”

A fenti idézet Robert Schuman francia külügyminiszter szájából hangzott el 1950. május 9-én, és része volt a későbbiekben Schuman nyilatkozatként ismertté vált beszédének, amelyet az európai közösségek létrehozásának politikai és eszmei alapjaként tartanak számon. Az idézett schumani gondolat kissé módosítva, de napjainkban is időszerű.

Az Európai Uniót csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekre, kihívásokra azokkal arányban álló kreatív válaszokat adunk.Az európai közösségi építkezés lépésről lépésre haladt. 1951-ben kezdetként az acél- és széntermelést vonták közösségi szabályozás alá, mivel így közvetve ellenőrizhetővé vált a fegyverkezés és a hadiipar is. Majd fél évtized múlva tettek egy további lépést, és megalapították az Európai Gazdasági Közösséget, amely vám- és kereskedelmi uniót jelentett a tagországok számára.

Majd 40 év után a gazdasági uniót politikai unióval egészítették ki. A felívelő történelmi integráció a 2004. évi európai alkotmány visszautasításával torpant meg, amelynek alternatívájaként került elfogadásra a most hatályban lévő lisszaboni szerződés, az Európai Unió alapszerződése.

Még egy évtized sem telt el a lisszaboni szerződés hatályba lépésétől, de máris a reformját sürgeti több nemzeti kormány is, ugyanakkor folyik a vita reformok mélysége és jellege körül is.

Ha a fenti Schuman-idézetre szeretném a vita mibenlétét leképezni, úgy is fogalmazhatnék, hogy nincs egyetértés a tagállamok között abban, hogy mi jelenti a mai poszt-indusztriális és globalizált világban a „kreatív erőfeszítések” fogalmát, és talán még az sem teljes egyértelmű, hogy mi az a veszély, ami a békét fenyegeti.

A nyugati tagországok vezetői egy föderális jellegű Európában gondolkodnak, a közép- és kelet-európai országok úgy vélekednek, hogy Európa erős nemzetállamokon állva tud erős maradni. Kompromisszumos megoldásként merült fel a ,,két-” vagy ,,többsebességes” unió lehetősége, amely lehetővé tenné az integráció elmélyítését az arra hajlandó tagállamok között egyes kérdéskörökben.

Bizonyos tekintetben már létezik ilyen, például az euroövezet vagy a schengeni rendszer formájában. Viszont a különböző sebességek, a túl nagy differenciálódás egyenlőtlenségekhez vezethet az amúgy is megosztott unión belül. Nem beszélve arról, hogy a polgárok és a vállalkozások számára teljesen átláthatatlanná válna ez az egyébként is összetett uniós rendszer.

Quo vadis, Europa?” – tette fel a kérdést Jean-Claude Junker, az Európai Bizottság elnöke abban a márciusi parlamenti vitában, amelyben Európa jövőképéről volt szó. Sajnos egyértelmű válasz eddig még nem érkezett.

Blogger: