You are here

Bármennyire is szeretnénk mégsem tudunk egyedül megoldani mindent. Így van ez a magánéletben, s így van ez a munka világában is. S ha egyedül nem megy, akkor partnereket kell keresni. Olyanokat akik hasonlóan gondolkodnak az adott ügyekben mint mi magunk, hogy együttműködve sikerre vigyük azt. Az együttműködés együtt gondolkodást feltételez. Az együttműködést a közös ügy vezérli, hajtja. Ilyen közös ügy például a Tisza hajózhatósága. Fontos ez gazdasági szempontból, az áruszállítás miatt, fontos idegenforgalmi szempontból, fontos környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági szempontból is. S fontos ez a zentaiaknak, magyarkanizsaiaknak, törökkanizsaiaknak és törökbecseieknek, fontos minden településnek, amely bármilyen módon kapcsolódik a folyóhoz, kinek az egyik, kinek a másik szempont miatt. Fontos ez egész Vajdaságnak minden felsorolt szempont miatt. Mondhatjuk nyugodtan, hogy közös ügy, egy olyan ügy amely egymás mellett felsorakoztat VMSZ-es polgármestereket, demokrata tartományi titkárt, annak a VMSZ-es helyettesét. Ahhoz, hogy megvalósulhasson a Szabadka és Szeged között felújításra váró vasútszakasz projektje együtt kell gondolkodnia a szocialista miniszternek, a haladó vasútvállalat igazgatónak, VMSZ-es és demokrata polgármestereknek, ugyanezekhez a pártokhoz tartozó tartományi tisztségviselőknek. De ebben a kérdésben sem az a fontos, hogy ki hova tartozik, hanem hogy két óra helyett mondjuk fél óra alatt tudjunk vonattal Szabadkáról Szegedre jutni és fordítva. Ugyanazt kell gondolnunk, egymással vállvetve kell cselekednünk, egy irányba kell, hogy megtegyük a lépéseket. Ahhoz hogy lezárhassuk a múltat, s a jövő felé fordulhassunk az öt VMSZ-es képviselő mellé legalább 121 képviselőt kell találni, akik elfogadnak egy olyan deklarációt, amelyikben elítélik a második világégést követő magyarellenes vérengzéseket. Demokratákat, haladókat, szocialistákat, meg a többit. A deklaráció elfogadását követő közös államfői főhajtást is régen várjuk már. A magyar közösség, s annak legerősebb érdekképviseleti szerve, pártja a VMSZ számára nagyon fontos, hogy ez megtörténik, először itt Vajdaságban, az egész Kárpát – medencében. S nem mi tehetünk róla, hogy Tomislavnak hívják a szerbiai államfőt, s nem Borisnak. Mert  ennek az ügynek is, mint sok másiknak már sokkal korábban lehetett volna pozitív végkimenetele. Nem rajtunk múlott, mondom én ismét. S igazából nem számít, hogy hogyan hívják az államfőt, számunkra, vajdasági magyarok számára az a fontos, hogy végre megtörténik, hogy történelmi pillanatoknak lehetünk részesei. Együttműködni, az ügyek mentén, a vajdasági magyar közösség érdekeitől vezérelve. Ez az a mozgástér, amit be kell laknunk. S vajon az együttműködés alatt azt értjük-e, hogy lemondunk a saját véleményünkről? Vagy talán azt, hogy megengedjük, hogy megmondják nekünk mit kell gondolnunk, hogy az együttműködő partner ránk kényszerítse a saját véleményét? Mindenki válaszolja meg magának a kérdéseket…