You are here

“Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.”

Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv, 1928.

 

Február 21-én volt az anyanyelv világnapja. Ekkortájt szoktunk elgondolkodni azon, mit jelent a számunkra anyanyelvünk: a magyar nyelv, és mit tehetünk a megőrzése érdekében.

A Vajdaságban sajnálatos módon rohamosan csökken a magyar nyelvet beszélők száma. Ez sajnos nem csak azért van, mert egyre többen választják a külföldi munkavállalást és letelepedést a boldog élet reményében. De nem is csak azért, mert hazánkban egyre kevesebb a gyermeket vállaló család, és ha vállalnak is, a családok zömében egyetlen gyermek születik csak. A magyarság csökkenésének jelentős oka az iskoláztatás alatt választott nyelvben is kereshető.

Egyre több magyar család dönt úgy, hogy szerb osztályba iratja gyermekét, annak reményében, hogy a későbbiekben jobban fog boldogulni, könnyebb lesz a továbbtanulás, és könnyebb a munkavállalás is. Pedig az elmúlt évek tapasztalatait megfigyelve most már tudjuk: ez nem csak azért rossz döntés, mert óriási törés következik be a gyermek nyelvi fejlődésében - ugyanis addig a legfőképpen az anyanyelvén kommunikált környezetével, ettől kezdve azonban egy teljesen más nyelven kell elsajtítania az egyébként sem könnyű tananyagot. Ennek a döntésnek azért lehetnek a nyelvi fejlődés szempontjából végzetes következményei, mert az anyanyelv fokozatosan elcsökevényesedik, a helyébe a környezet, az állam nyelve lép, de mivel ezt a nyelvet nem anyanyelvként, a születésétől fogva sajátította el, ezért végül kettős félnyelvű lesz a gyermek, azaz mindkét nyelvet csak korlátoltan, konyhanyelvi szinten fogja beszélni.

Az úgynevezett vegyes házasságok esetén kézenfekvő döntés, hogy a szerb iskoláztatás mellett döntesenek. Ilyenkor - jobb esetben - megtörténhet ugyan, hogy a magyar anyanyelvű szülő nagy odafigyeléssel és energiabefektetéssel élteti gyermekében a magyar nyelvet is, és a családok zömében ezek a gyerekek jól beszélik majd a magyar nyelvet is. De a következő generáció, az ő gyermekük, ha netán szintén szerbbel köt házasságot, igen kicsi a valószínűsége, hogy a születendő gyermek megtanul magyarul. Ugyanez történik minden országban a bevándorlókkal. Az a nagy különbség, hogy a magyarok a Vajdaságban nem bevándorlók...

A vajdasági magyaroknak óriási lehetőségük van: az anyanyelvi, magyar tannyelvű oktatás mellett nem csak a szerbet, az állam nyelvét tudják elsajátítani az iskoláztatásuk során, hanem még két világnyelvet is. Ezáltal óriási kincset kapnak, amit később az itthoni munkavállalás során is csak kamatoztatni tudnak.

Mindemellett nem vitatható, hogy az anyanyelv mellett fontos a környezet nyelvének az elsajátítása is. Ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a zömmel magyarlakta településekben a szerb nyelv iskolai oktatására. Ezért fontos, hogy a szerb nyelvet is a megfelelő szinten elsajátítsák, hiszen a munkaerőpiacon csak akkor lesznek versenyképesek, ha az államnyelvet is jól beszélik.

Érdekes eljátszadozni azzal a gondolattal, milyen nagyfokú lenne a tolerancia, a testvériség és egymás megértése, elfogadása, ha nem csak a magyarok tanulnának szerbül, hanem a szerbek is magyarul... De attól, hogy néhány szerb megtanul magyarul, még nem lesz több magyar a Vajdaságban... Csak akkor lesz több magyar a Vajdaságban, ha a magyarok magyar iskolába járnak, és itthon is maradnak, vagy külföldi tanulmányaik után visszatérnek szülőföldjükre.