You are here

Társadalmunkban sajnos nagyok az előítéletek a fogyatékkal élőkkel szemben. Néhányan szégyellik a fogyatékkal élő családtagjukat. A szülők hajlandóak elrejteni a fogyatékkal élő gyermekeiket. Emiatt nyilvánvaló, hogy a fogyatékkal élő gyermekek el vannak nyomva és alacsony a valószínűsége annak, hogy iskolába járjanak. Megbélyegezettek, társadalmi előítéletekkel szembesülnek és a társadalomból való kizárás különböző formáinak szenvedőalanyai.                                                                                                                             

Ez a kizárás, hátrányos megkülönböztetés és negatív hozzáállás gyakran jobban akadályozza a részvételüket a mindennapi életben, mint maga a fogyatékosság. Ezért nekünk, politikusoknak segítenünk kell a fogyatékkal élő gyermekek társadalmi felzárkóztatását és fejlesztését, valamint növelnünk az ezen gyermekek iránti megértési és elfogadási szintet.

A fogyatékkal élő gyerekeket gyakran be sem jegyzik hét éves koruk előtt, amikor iskolába kellene indulniuk. Szerbiában, akárcsak a szomszédos országokban mindössze néhány speciális iskola-előkészítő létezik a fogyatékkal élő gyermekek számára és annak ellenére, hogy hivatalosan joguk van a többi gyerekkel együtt járni óvodába, ez a gyakorlatban ritkán fordul elő.         

Nagyon alacsony azoknak a gyerekeknek a száma, akik speciális iskolákba járnak vagy bizonyos fajta szakmai segítséget kapnak. Mások rendes iskolákba iratkoznak, de mivel azokban nem biztosítottak a szükséges feltételek, sokan korán kiiratkoznak, néhányan még a negyedik osztály befejezése előtt. A vidéken élő gyermekekhez gyakorlatilag nem is jutnak el a speciális szolgáltatások. Kevés a speciális iskola és azok is a nagyobb városokban koncentrálódnak. Ez azt jelenti, hogy azokat a gyerekeket, akik ide járnak, gyakran el kell választani a szülőktől, ami a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény súlyos megsértését jelenti.                                                  

Meg kell teremteni a fogyatékkal élő gyermekek igényeinek megfelelő iskoláztatást. A tehetségük maximalizálása érdekében biztosítanunk kell a kiváló minőségű és megfelelő oktatáshoz való jogukat. A napköziknek, iskoláknak és szabadidős szolgáltatásoknak be kellene fogadniuk a fogyatékkal élő gyermekeket is. Ily módon együtt játszhatnának a fogyatékkal élő gyermekek és a többi gyerek, és társadalmilag felzárkózhatnának.                                                      

Véleményem szerint a fogyatékkal élő gyermekek jobb helyzete és megértése hosszútávon biztosítja a hozzáférésüket az általános szolgáltatásokhoz és tevékenységekhez, valamint ösztönzi a rendkívül szükséges speciális szolgáltatásokat. Ezért kell megjavítanunk az oktatási körülményeket és esélyt adnunk minden gyermeknek.                                                                     

Ennek legjobb módja a társadalmi felzárkóztatás iránti pozitív hozzáállás serkentése és a fogyatékkal élő gyermekek oktatáshoz való joga iránti hozzáállás megváltoztatása.                                      

Minden gyermek egyedi és különböző és joga van az oktatáshoz. A társadalmi felzárkóztatás, amely arra ösztönzi az iskolákat és a közösségeket, hogy függetlenül a különbségektől, fogadjanak be és értékeljenek mindenkit, valamint a részvétel elengedhetetlen az emberi méltóság és az emberjogok gyakorlásához. A fogyatékkal élő egyéneknek joguk van a függetlenségükre, a társadalmi felzárkóztatásra és a közösségi életben való részvételre