Megszokott dolog-e az, hogy politikai pártok tudományos konferenciát szerveznek? Nem hinném. Valahogy úgy alakult, hogy manapság azt szokás hinni és vallani (nemcsak Vajdaságban vagy Szerbiában - máshol is), hogy tudomány és politika, olaj és víz nem jár együtt. Éppen ezért voltak kétségeim az elmúlt hetekben atekintetben, hogy a felkért magyarországi és szerbiai történészek elfogadják-e a Vajdasági Magyar Szövetség meghívását és eljönnek-e Szabadkára, a ’20-as, ’30-as évek SZHSZ, illetve Jugoszláv Királyságáról beszélni. Egészen konkrétan a kisebbségi politizálás lehetőségeiről, ott és akkor.

A legnevesebb szakértőket kértük föl arra, hogy a vajdasági magyarság első politikai pártja szabadkai helyi szervezete megalakításának 90. évfordulója apropóján beszéljenek a többség és kisebbség akkori viszonyáról, a keretekről, amelyekben  a XX. század huszas éveiben mozogni kellett. Akadémikusok, a szerb-magyar akadémiaközi történész vegyesbizottság társelnökei, egyetemi tanárok, a történelemtudomány doktorai jöttek el tegnap a Magyar Nyelvű Tanítóképző Kar dísztermébe.

Csak néhány név az előadók közül: Vojislav Stanovčić, Glatz Ferenc, Sajti Enikő, Ranko Končar, Schöpflin György, Zoran Janjetović, Romsics Ignác, Slobodan Marković, Szarka László... A 7 órán át tartó tudományos tanácskozást követően, a Népkör homlokzatán emléktáblát avattunk az országos Magyar Párt megalapítóinak tiszteletére, majd abban az épületben, amelyben első pártunk életre kelt, ünnepi akadémiát tartottunk, amelyen Hende Csaba honvédelmi miniszter is beszédet mondott.

Így vált kerekké a tegnapi nap. Ahogy a mai politikai körülmények megérthetősége is a tegnapi nap vált teljes mértékben reálissá. Legalábbis az én számomra. Egyszerűbben fogalmazva: ugyanaz van, ami 1922-ben volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy – időrendi sorrnedben – a Magyar Pártnak, a történelmi VMDK-nak és a VMSZ-nek nem voltak eredményei az elmúlt közel egy évszázadban. Nem, nem erről van szó. Megoldások születtek az autonómiaépítés, a versenyképesség kivívása, az élhetőbb szülőföld megteremtése tekintetében is, de a kihívások és az ellenfelek módszerei hátborzongató mértékben azonosak.

Ez derült ki a tegnap előadásokból. Szerb és magyar történészekéből egyaránt. Szellemi elődeinknek, a Magyar Pártban szerepet vállallóknak (akik közül többen 2 évtizeddel később – 1944/45-ben életükkel fizettek politikai tevékenységükért) az állandó bizalmatlansággal kellett szembenézniük. Hogyan is gondolják, hogy lojális állampolgárként ugyan, de önálló nemzeti pártba szerveződve próbálják meg megfogalmazni és képviselni közösségük érdekeit?

Miért nem az akkori nagy pártokban teszik ezt? Pl. az akkor is létező Demokrata Pártban (amelyet Tadićék jogelődjüknek tartanak)? Meg egyébként is, miért csak a Magyar Pártban tevékenykedő magyarok képviselhetik a magyarok érdekeit? Ugye ismerős? Tegnap az is kiderült, hogy a 90 évvel ezelőtti időknek is megvolt a maga Lódi Gábora vagy Tóth Tamása. Úgy hívták: Dr. Szántó Gábor. A belgrádi pártok dzsókereként, több mandátumban is a belgrádi Parlamentben ült. Az egyik szerb történész előadásából azt is megtudhattuk, hogy az országosan ismert politikusok szűkebb pátriánkba látogatva magyarul próbáltak szólni a – ma úgy mondanánk – potenciális szavazóikhoz. Sándor király pedig első szabadkai látogatásakor többek között a magyar katolikus misére is beült.

És még valami. 80-90 évvel ezelőtt nemcsak a vajdasági magyarok számítottak „megbízhatatlannak”, hanem szerb polgártársaink is. Nem nagyon jegyezte föl a történetírás, hogy az akkori SZHSZ, illetve (1929-től) Jugoszláv Királyság kormányainak lett volna vajdasági tagja.

Mindez csak nekem ismerős?

Pásztor Bálint (pasztorbalint.rs)

December végén a találgatások leggyakoribb témája az volt, vajon összeül-e még a Parlament ebben a ciklusban, vagy a költségvetés elfogadását követően szépen csendben kivárjuk a március tizedike környékét, a választások kiírásának legkésőbbi lehetséges időpontját. Akkoriban Mlađan Dinkić hangoztatta leghatározottabban, hogy a december 29-i ülésnap volt ebben az összetételben az utolsó.

Nem is lenne ebben semmi rendkívüli, hiszen az Alkotmány értelmében a Képviselőház rendes tavaszi ülésszaka március első munkanapján kezdődik (díszőrséggel, zászlókkal, himnusszal, vörös szőnyeggel, egyebekkel), addig pedig ha valami halasztást nem tűrő kérdést meg kell vitatni, akkor 84 képviselő vagy a Kormány javaslatára hívható össze az ülés. Ilyen kérdések meg Szerbiában ritkán szoktak adódni.

A (képen látható) elnök asszony persze rögtön hozzátette, amit mindig szokott: az, ha nincsenek plenáris ülések nem azt jelenti, hogy a Tisztelt Ház nem dolgozik. Üléseznek a bizottságok, közmeghallgatásokat tartunk (pl. január 30-án az európai integrációról), meg ilyesmi. Ez mind igaz. Nembeszélve a parlamenti diplomácia tárgykörébe tartozó feladatokról.

Amint az a mellékelt fényképen látszik, a héten a szerbiai Képviselőházba látogatott Gianfranco Fini, az olasz parlament alsóházának elnöke. Nemcsak az elnök asszonnyal állt szóba, ugyanis volt egy 3/4 órás találkozója velünk, frakcióvezetőkkel is.

Baráti hangulatban telt az is, viszont le kell szögeznünk, hogy a Nikola Pašić téren nem mindenki van mindenkivel ilyen jóban, mint elnök asszony és elnök úr.

Ez az oka annak, hogy lehet, mégis Dinkićnek lesz igaza. Pedig nem az volt a terv. Január végén kellett volna elkezdődnie annak az ülésnek, amelyen mintegy ötven napirendi pont szerepelt volna. Ezek közül a 4 oktatási törvény javaslatát, a levéltári tevékenységről szólót, valamint a Büntető törvénykönyv módosítását emelném ki.

Időben meg is kezdtük az előkészületeket (mármint a VMSZ). A tartományi oktatási titkársággal és az MNT-vel együttműködve elkészült 29 oktatási témában benyújtandó módosítási indítvány; leegyeztettük Predrag Marković kultuszminiszterrel a levéltári-témájú javaslatainkat; megbeszéltük Slobodan Homen igazságügyminisztériumi államtitkárral a kisösszegű lopások értékhatárának nagymértékű csökkentését.

Remélem ezeket még a választások kiírása előtt védhetjük a Parlamentben. Ehhez mindösszesen arra lenne szükség, hogy összehívják az ülést. Annak pedig az a feltétele, hogy a nyilvánosság választ kapjon, mondjuk az alábbi kérdésekre: az SPO-e az egyetlen párt, amely nem cserélheti le a saját miniszterét?; megoldódnak-e a jelenleg megoldhatatlannak tűnő problémák a Szerb Megújhódási Mozgalom-Demokrata Párt relációban?; van-e alsó határa a „kis koalíciós partnerek” földbetiprásának?

De ezeknél is van egy fontosabb kérdés: normális-e az, hogy fontos törvények és határozatok meghozatala attól függ, hogy az ún. európai frakción belül ki kit nyom le? Ugyanis a DS is és az SPO is ugyanarról a választási listáról jutott a Parlamentbe. Úgy hívták: Za evropsku Srbiju – Boris Tadić!

Pásztor Bálint (pasztorbalint.rs)

Hétfőn végérvényesen megbukott a Parlamentben a vajdaságellenes Vasúti törvény. A szavazást még szeptember 12-én kellett volna megejteni, de mivel világossá tettük, hogy (a határozatképesség biztosításával) nem fogunk hozzájárulni a jogszabály elfogadásához, elnapolták azt. Jó tíz nappal ezelőtt megbeszéltük egy frakcióvezetői egyeztetésen, hogy a december 26-i szavazónapon végetvetünk a Vasúti törvény elfogadásával kapcsolatos találgatásoknak. Mivel a Kormány már nem vonhatja vissza, a hatalmi koalíció egyik pártja sem fog rászavazni, ami automatikusan a javaslat bukását jelenti.

Hétfőn így is történt, aminek következtében olyasmi történt, amire ebben a mandátumban még nem volt példa. De nemcsak ebben, hanem korábban se nagyon, a többpártrendszer bevezetése óta. Ebből az következik, hogy nyitvamaradt annak lehetősége, hogy Vajdaság átvegye a területén levő vasúti hálózat nagyobb része feletti irányítás lehetőségét. De ez már csak a következő parlamenti ciklusban történhet meg.

A Vasúti törvény megbukott, de a Képviselőház az idén elfogadott mintegy 300 jogszabályt. Kiemelkedik közülük a közjegyzőségről, a gazdasági társaságokról és természetesen a vagyon-visszaszármaztatásról, valamint a rehabilitálásról szóló törvény.

Az első értelmében a jövő év szeptemberétől csak magyar nyelven is lehet közjegyzői okiratokat elkészíteni, ami az egyenrangú hivatalos nyelvhasználat szempontjából jelentős lépés. Az új cégtörvényre elfogadott módosítási indítványunk lehetővé tette, hogy a gazdasági társaságok elnevezése továbbra is bejegyzésre kerülhessen magyar nyelven.

A vagyon-visszaszármaztatási, meg a rehabilitálásról szóló törvény kapcsán kialakult háború az év legmarkánsabb eseménysorozata sort. Az emberek láthatták a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Liberális Demokrata Párt és mások igazi arcát. A végeredmény azonban a kollektív bűnösség elvének kiiktatása a restitúció folyamatából, meg az, hogy közel 70 év után törvény által került kimondásra, hogy a II. világháború végén és után nemzeti hovatartozásuk miatt fosztották meg embereket életüktől, szabadságuktól vagy vagyonuktól, és ezért gyorsított eljárásban kell őket rehabilitálni.

Jelentős mértékben ehhez kapcsolódik az is, hogy a tegnap elfogadott költségvetésre benyújtott indítványunk következtében a szerb-magyar akadémiaközi történész vegyesbizottság szerbiai része 100.000 euróval rendelkezik majd a következő évben.

Módosult a rendőrségi törvény, amelynek értelmében nincs többé akadálya annak, hogy kettős állampolgárok is dolgozzanak a rendőrségen, valamint az oktatási kerettörvény is, amelyet sikerült minden részletre vonatkozóan összehangolni a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel. Jelentős mértékben ennek is köszönhető az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács az összes közigazgatási pert megnyerte a zentai, demokrata párti-magyar polgári szövetséges önkormányzat ellen.

Az idén kudarcok is értek bennünket. Sajnálatos, hogy nem sikerült olyan köztulajdonról szóló törvényt hozni, amely a valós decentralizációs elvekkel összhangban elősegíthetné Vajdaság és az önkormányzatok gazdasági fejlődését. Reményeimmel ellentétben a természetellenes körzethatárok megváltoztatásához sem sikerült biztosítani a Demokrata Párt politikai szándékát. Az, hogy december 9-én nem sikerült elérni az EU tagjelölti státusát nem meglepetés, de hatalmas kudarc. Most sem úgy tűnik, hogy a Kormány hajlandó lenne teljesíteni a mindenki által régóta ismert kritériumokat. Pedig Mladić és Hadžić idei letartóztatása bebizonyította: megy ez, ha akarjuk. És ha akartuk volna, korábban is sikerült volna.

Ez volt az idei év. Most úgy tűnik, hogy január végén-februárban összeül még a Parlament, aztán meg hivatalosan is indul a kampány. Meglátjuk így lesz-e. Addig is boldog új évet kívánok a blog minden olvasójának!

Pásztor Bálint (pasztorbalint.rs)

Igennel fogunk szavazni a jövő évi költségvetésről. A kormánykoalíciót alkotó többi párt (a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát is beleértve) már a költségvetési javaslat parlamenti eljárásba utalása előtt bejelentette, hogy nincs kifogása a szöveg ellen. Az idén is csak mi voltunk „bizalmatlanok”.

Mi előbb kiszámoltuk, hogy az, amiről Dušan Nikezić államtitkár a múlt csütörtöki találkozónkon beszélt, visszaköszön-e a költségvetés számaiból. Világossá tettük, hogy annak ellenére, hogy azt szeretnénk, hogy az ország rendelkezzen jövő évi költségvetéssel, nem tudunk eltekinteni az elmúlt évek során következetesen képviselt elvi álláspontunktól.

Nem mondok újat vagy meglepőt, ha leszögezem: az ország gazdasága katasztrofális állapotban van. Ennek ellenére az Alkotmányt és az ígéreteket be kell tartani. Az előbbi mondat első fele Vajdaságra, a második pedig a mezőgazdaságra vonatkozik. Egyrészt, biztosítani kell a tartomány gazdasági fejlődésének feltételeit, másrészt pedig a termelőknek a nyár eleji ígéreteknek megfelelően 2012. januárjának végéig ki kell fizetni a területalapú támogatást (100 hektárig).

Ezeknek a feltételeknek  a költségvetés javaslata eleget tesz. Mindez nem jelenti azt, hogy a fenntartásainknak nem kell hangot adnunk. Arról nem beszélve, hogy a jövő év végén fog csak kiderülni, hogy mennyi valósul meg a tervezett számításból. Egészen biztos az, hogy 2012-ben legalább két költségvetés-módosításra fog sor kerülni. Az elsőre az új kormány megalakulása után (bárki is alkotja majd), a másodikra meg valamikor az ősz folyamán.

Azért vagyok kétkedő a megvalósulást illetően, mert egy évet leszámítva, a költségvetési javaslat Vajdaságra vonatkozó része ugyan mindig összhangban volt az Alkotmánnyal, viszont folyamatosan azzal kellett szembesülnünk, hogy ennek ellenére meglopnak bennünket. A tartományt az elmúlt öt évben 64 milliárd dinárral rövidítették meg. 640 millió euróval. Ez egy teljes évi vajdasági költségvetés. Vagy több mint 20 szabadkai új Népszinház. Vagy 120 fedett úszómedence. Rajtunk kívül ezt senki se kéri számon.

Jövőre, a javaslat értelmében, a Tartományi Nagyberuházási Alap már január végéig rendelkezni fog 4 milliárd dinárral. (Az idén egész évben 3 milliárd került átutalásra.) Ezt ugyan nem lehet nagy eredményként láttatni, de mégiscsak sikerült elérnünk azt, hogy a Kormány odafigyeljen az alkotmányos minimum betervezésére. Azt viszont továbbra is problematikusnak tartom (gazdasági és politikai okokból egyaránt), hogy Koszovó minden évben mintegy 50 milliárd dinárral (500 millió euróval) van jelen a költségvetésben. Természetesen nem a bevételi oldalon. És ennek az összegnek a kifizetése maradéktalanul meg is valósul.

A Vajdaságra vonatkozó elfogadható tervezés és a megígért mezőgazdasági támogatások kifizetése mellett még egy okunk van arra, hogy „igennel” szavazzunk a költségvetésről. Megegyeztünk a Pénzügyminisztérium vezetőivel arról, hogy elfogadják módosítási indítványunkat, amely értelmében jövőre 10 millió dinár (100 ezer euró) illeti meg a második világháború során és után elkövetett atrocitások kivizsgálásával foglalkozó szerb-magyar tudományos akadémiaközi történész vegyes bizottság szerbiai részét. Ez a pénz elegendő lesz arra, hogy a tudományos kutatás megfelelő ütemben haladjon.

A vita hétfőn indul és szinte biztos, hogy lesz az országnak jövő évi költségvetése. Ez azt fogja eredményezni, hogy a Kormány márciusig azzal foglalkozhat, hogy teljesítsük az EU tagjelölti tagságának feltételeit jelentő kritériumokat. Már „csak” az a kérdés, akar-e ezzel foglalkozni. A VMSZ-en nem fog múlni.

(Békés, boldog, szeretetteljes ünnepet kívánok a blog minden olvasójának!)

Pásztor Bálint (pasztorbalint.rs)