You are here

Befektetünk a jövőbe – közösségi együttműködés

videkfejlesztes.jpg„A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.”

(Robert L.S.)

Tanuljunk meg a kicsiny dolgoknak is örülni, életünkben nem igazából a nagy örömök jellemzők. Harcoljunk egy normális országért. Kicsiny lépésekben haladva fontos stratégiai kérdés megmaradásunk záloga a vidékfejlesztés.

Tudjuk, hogy a gazdasági válság, a munkanélküliség, az átalakulóban lévő gazdasági viszonyok embereket és családokat sodortak a létminimum alá. Kevés ún. „jó” éri ma az embert. Főképp, ha hátrányos helyzetben, vidéken él.


Elsőként meg kell határozni mi is a vidékfejlesztés?

A vidékfejlesztés közösségszervező program, mely megvalósulhat a hátrányos helyzetű közösségben is, azonban az ígéretes fejlődésű térségekben is áldásos lehet. Egyik sarkalatos tényezője a vidékpolitika.

A jó vidékpolitika épít a vidéki értékekre, számít az erőforrásra, mely egyediségében külön színvilágot, csak a vidéki életmód árnyalataiban adja meg. Az erdélyi Szapientia Egyetem adjuntusa, a fizikus -- közgazdász Kolumbán Gábor a „Mi a vidék és mi nem vidék?” kérdésre a következőképpen válaszol:

„Vidék: a természetközeli életmód, szabadság, önfenntartásra törekvés, saját élet teljessége, szomszédság, hagyomány.

Nem vidék: a város, a természettől elválasztó infrastruktúra, a virtuális világ, a függőség, a mások életének élése (média).”

Leglényegesebb ellenpontja a vidéki életmódnak a globalizáció. A világpiaci trendek fokozott versenyben tartják a helyi termelőinket is. A nagyvárosokban ma már hirdetik a piacokon felkínált helyi árut, mint természetes és egészséges élelmiszert. Azonban legtöbben boltban vásárolnak. Ezekben a ínséges napokban pénzt költeni valamilyen lekvárként megnevezett készítményre, megfontolandó cselekedet. A végén kiderül, hogy gyümölcsöt alig látott. Tiszta gyümölcslekvár nincs is, az a legfontosabb, ha valaki már vásárlásra szánja magát, hogy a lekvár gyümölcstartalma legyen minél magasabb. Aztán még előfordulhat olyasmi is, hogy nem azt kapunk a pénzünkért, amit vásárolni szándékozunk. Közismert a téli sütőtök, a cékla, és a sárgarépa, valamint az alma más, drágább alapanyagok dúsítása (szaporítása) céljából történő hasznosítása. A tököt, sárgarépát narancsszörpök készítésére használják. A cékla lével szaporítható az áfonya. Ez nem káros, sőt esetenként hasznos is, mert egyébként nem fogyasztanánk, de nem ezt szándékoztam vásárolni. Becsapottnak érzem magam. Az alma semleges, savanykás ízvilágából kifolyólag dúsítást szolgálja. Az aromaanyagokat pedig adalékokkal oldják meg.

Arra kell törekednünk, hogy a vidékfejlesztési programokon, a faluturizmuson keresztül újra életre keljen, az hagyományos technológia (befőzés, lekvárok, dzsemek), részben kiváltva a nagyüzemi termelést, amely soha sem éri el a hagyományos minőséget. Fontos a tájjellegű készítmények külön bejegyzésén is gondolkodni, mert azon kívül, hogy a megélhetést szolgálja, a térség vidékfejlesztési programjaiba is beilleszthető, továbbá fontos szerepet tölthet be a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek katasztereinek létrehozásában. Ez európai ügy, az itt élő magyar közösség gazdasági boldogulásának fontos mérföldköve lehet, amennyiben élni tudunk a lehetőségekkel. Manapság nálunk a Tartományi Gazdasági Titkárság évente több alkalommal döntést hoz a Legjobb Vajdaságban cím odaítélésére.

A hagyománnyal manapság nem csak a múltat őrizzük, hanem inkább a jövőnket készítjük elő. Ennek ékes bizonyítéka volt a minap az a civil fórum, melyet a hajdújárási Ludaspuszta Térségi Társulás szervezett ,,Hagyományőrzés és identitás megóvása közös programok és értékmegtartó filmek segítségével'' elnevezésű projektuma kapcsán, mely támogatást nyert az Európai Uniótól. Ebből az alkalomból Ábrahám Csilla elnök elmondra:

„A közösségfejlesztés legfontosabb szerepe a kommunikáció. A kommunikációs eszközök révén eljutottunk a médiáig, segítségével próbáljuk fejleszteni a közösséget. Öt év alatt létrehoztunk egy szerethető televíziót, melynek az a célja, hogy a térségünkben élő embereket érdeklő értékeket közvetítse. Tudósítóhálózatot alakítottunk ki, operatőri és szerkesztői képzést indítottunk. Ezt a pályázatot mintha ránk szabták volna, hiszen a közösségfejlesztés, a jószomszédi kapcsolatok ápolása a televíziós műfajban a filmkészítéssel függ össze. A filmek azokról az értékekről szólnak, amelyeket mindenki a saját kis településén őriz. Igazából mi nem is szomszédok, hanem egy család vagyunk. Az ásotthalmi, királyhalmi, mórahalmi, hajdújárási emberek ugyanazt az értékrendet képviselik, azonos a neveltetésük. A határ valamikor közénk állt, de az összetartozás, az alapvető emberi értékek megmaradtak. Internetes felület létesül, ahol ezt a tíz filmet bemutatjuk, így egymás megismerése mellett a világ is megismerhet bennünket (Hét Nap)”

Fenntartható életformával olyan helyeket jelölünk meg a globális világunkban, ahova ki lehet szökni a mindennapoktól. Egy napon rájövünk arra, hogy a pénz egyáltalán nem boldogít, jóval fontosabbak számunkra az apró örömök. Ezek egyike a vidéki élet. Gyógyít, gyógyszer nélkül. A „…lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka kezünkben …”. Ez a hely szelleme.